Anthony Dirrell vs Nemesapáti Norbert: Vajon miért van szükség a mérkőzésre?
2017. január 11. írta: Pradarics Tomi

Anthony Dirrell vs Nemesapáti Norbert: Vajon miért van szükség a mérkőzésre?

Helyi idő szerint péntek este a floridai Hialeah városában rendezi idei első ökölvívó gáláját az Al Haymon által megálmodott Premier Boxing Champions sorozat. Az eseményt a Spike televíziós csatorna tűzi műsorára, és a programnak lesz magyar érdekeltsége is a nagyközépsúlyú Nemesapáti Norbert személyében, aki a korábbi világbajnok Anthony Dirrell-lel méri össze képességeit egy tíz felvonásosra kiírt összecsapás keretében.

yuri-foreman-vs-erislandy-lara.jpg

(Photo: http://pacquiaofilipinoboxing.us/Premier Boxing Champions)

 

Elméletileg fel kellene kapnunk a fejünket, amikor egy magyar ökölvívó lehetőséget kap az Egyesült Államokban megmutatni magát. Főként, ha az összecsapást élőben sugározza az egyik küzdősportokban jártas televíziós csatorna.

Mégsem kaptam fel a fejem, amikor néhány hete az egyik vezető nemzetközi bokszoldalon megláttam a hírt, miszerint egy honfitársam január közepén Anthony Dirrell-lel szemben bunyózik. Ennek egyetlen oka volt. Az, hogy a honfitársamat Nemesapáti Norbertnek hívják.

Norbiról hosszú évekkel ezelőtt hallhattunk először, amikor tizenhat évesen megkezdte hivatásos pályafutását. 2014-ben hatalmas lehetőségként szerződést ajánlott neki a sportág egyik megbízható promótere, Lou DiBella, amelynek prológusaként az akkor még veretlen Nemesapáti az amerikai nemzeti sportcsatorna, az ESPN képernyőjén mérkőzött meg a kemény Jason Escalerával. A találkozót ügyesen kezdő magyar bunyós sajnos nem tudta fenntartani fölényét, és egy harmadik menetben elszenvedett padlózást követően csak a tisztes helytállásra futotta az erejéből, így végül tiszta pontozásos vereséget szenvedett feltörekvő ellenfelétől.

Senki sem kezdhette ki az akkor még mindig csak tizennyolc éves Norbit. Mert nagyot álmodni, és kilépett a komfortzónájából, hogy megtapasztalja a saját határait. Mi másról szól az ökölvívás, ha nem épp erről?

Miután az amerikai álomszerződés a rosszul sikerült tengeren túli debütálással semmissé vált, a magyar bunyós hazatért, és behúzott egy visszatérő mérkőzést. Egyértelműnek tűnt, hogy a nyilvánvaló tapasztalathiányt és rutintalanságot orvosolni kell, mielőtt újra képbe kerül egy nemzetközi lehetőség.

Sajnos azonban nem ez történt. Négy hónappal az Escalera elleni vereség után ugyanis jött egy kanadai megmérettetés a haiti származású Schiller Hyppolite-tal szemben. Az esélyek épp az amerikai mérkőzésből kiindulva nem számítottak túl fényesnek Nemesapáti nézőpontjából, az ellenfél ráadásul messze nem számított annyira jó nevűnek, hogy a találkozó ár/érték aránya indokolja a párosítás létjogosultságát.

Az összecsapást a hazai színekben versenyző Hyppolite nyerte, aki a tizenegyedik felvonásban zárta le a küzdelmet a masszív verést összeszedő magyar bunyóssal szemben.

A történet azonban még csak ezután vált igazán csúnyává.

Másfél évvel és hat nem kifejezetten sokat látott ellenféllel szemben aratott győzelemmel később, 2016 augusztusában Nemesapáti Oroszországba látogatott, hogy a hazai Umar Salamovval mérkőzzön meg. Az összecsapásra egy kategóriával a magyar bunyós eredeti súlycsoportjánál feljebb, 175 fonton, vagyis félnehézsúlyban került sor. A veretlen Salamov kontroll alatt tartotta a találkozót, és mindhárom hivatalos pontozólapon 10-0-ra nyerte a mérkőzést.

Mire felocsúdhattunk volna a történtek után, újabb összecsapás következett.

Tizennyolc nappal a Salamov elleni vereséget követően a magyar különítmény Londonban volt, hogy Norbi egy tizenkét felvonásos címmérkőzésen lépjen szorítóba a Gennady Golovkin vs Kell Brook főmérkőzéssel fémjelzett gála előprogramjában. Az atmoszféra minden bizonnyal életre szóló élményt jelentett a magyar bunyós számára. A találkozó azonban aligha.

A fiatal, veretlen Callum Smith a nagyközépsúly legmagasabban rangsorolt trónkövetelőinek egyike. Callum Smith hat menetben állította meg Nemesapátit.

Norbi keményen állta a sarat, csakúgy, mint minden korábbi idegenben vívott összecsapása során. Ő egy masszív felépítésű, kemény mentalitású srác. Éppen ezért nem feküdt le egyetlen alkalommal sem, amikor mások talán lefeküdtek volna. Ahhoz túl nagy a szíve.

Épp azok a képességei a legjobbak, amelyeket nem lehet tanítani. Becsülendő alapokkal rendelkezik, amelyeket ildomos lenne kiaknázni.

Egy Anthony Dirrell-lel szembeni összecsapással nem éppenséggel ez történik. A korábbi WBC világbajnok amerikai bunyós fizikai- és ütőerő dolgában is magasan Norbi felett áll, atletikus felépítése és mozgékonysága pedig további fölényt kölcsönöznek neki. Ellenfeleinek minőségi szintjét csakugyan nem kell összevetni a magyar bunyóséval.

Ez a párosítás már messze nem arról szól, hogy egy feltörekvő versenyző megtapasztalja a saját határait. Sokkal inkább egy még mindig nagyon fiatal, álmokkal teli ökölvívó többedjére történő kiszolgáltatott helyzetbe kerüléséről, aki ennél jóval többet érdemelne.

Amikor egy gyereket baleset ér, mert a szülei nem figyeltek eléggé rá, gondatlanságból elkövetett veszélyeztetés a vád. Egy gyerek nem képes felmérni minden veszélyforrást, hiszen még gyerek. Egy ökölvívó sem képes felmérni minden veszélyforrást, hiszen ő egy harcos, akit épp az teszi harcossá, hogy fittyet hány az esélyekre. Az ő feladata az, hogy harcoljon.

A menedzser feladata pedig az, hogy felelősséggel válasszon ellenfelet a sportolója számára. Ha ezt nem teszi meg, az kimeríti a gondatlanságból elkövetett veszélyeztetés fogalmát...

Vajon miért van szükség erre a mérkőzésre?

A bejegyzés trackback címe:

https://ringcsoda.blog.hu/api/trackback/id/tr2112118487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása