Tavaly decemberben, egy fagyos, ám fényes hétfő reggelen különleges üzenet várt az online levelesládámban. R. Szabados Tamás, a MAFC Ninjutsu Szakosztályának vezetője keresett meg, hogy figyelmembe ajánlja frissen megjelent könyvét, amely a "Modern Harcművészet az iskolai oktatásban" címet viseli, és a Syllabux kiadó gondozásában került forgalomba.

Kifejezetten érdekesnek találtam a témát, és izgatottan vártam, hogy a Tamás által postára adott könyvbe mielőbb belemélyedhessek.

Miután felvezettem, végignéztem, és összefoglaltam a Japánban rendezett szilveszteri gálák több mint fél tucat világbajnoki összecsapását, hivatalosan is lezárult a tavalyi ökölvívó szezon, így kézbe vettem a könnyed, informatív olvasmánynak mutatkozó kötetet...

...Hogy az első oldalak elolvasása után rádöbbenjek, hogy a vékony, kecses, alig 140 oldalas könyv sokkal több, mint a harcművészet és oktatás kapcsolatának bemutatása.

Vajon mi egyáltalán a harcművészet, és miben különbözik a mozgásművészettől?

És vajon a kettő mennyiben különbözik a küzdősportoktól?

Nem voltak illúzióim arról, hogy ismerek az ökölvíváson kívül bármilyen más kontakt sportot, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire élesen elválaszthatóak egymástól a különböző irányzatok.

Valójában meglehetősen ambivalens kérdéskörről beszélünk: a legtöbb irányzatban küzdelem alakul ki két ember között, amely pofonok (valamint rúgások) formájában manifesztálódik egyik és másik testen, míg a harc időtartama le nem telik, vagy bármelyik fél alkalmatlanná nem képes tenni ellenfelét a folytatásra. A folyamat premisszája, indítéka, fókusza azonban merőben különböző lehet (és az is!) az egyes irányzatok között.

Annak ellenére, hogy soha nem ástam bele magam más harcművészetek és küzdősportok világába az ökölvíváson kívül, tökéletesen értelmezhető volt számomra minden, amiről szó volt a kötetben.

Hogy ez mégis miképp történhetett meg?

A harcművészetek gondosan felvezetett, letisztultan használt terminológiájával indult minden, amelyet könnyeden sajátítottam el az olvasás közben anélkül, hogy száraz vagy szájbarágós lett volna bármi is. Miközben megismertem a különböző szakkifejezéseket, képet kaptam arról, hogy honnan indul az, amit harcművészetnek nevezünk, és miféle társadalmi gyökerekkel rendelkezik.

Ezután következett a harcművészet belső céljának bemutatása, amely nem meglepően a létezés forrásáig háncsolta le a küzdelem külső formája mögött rejlő spirituális töltetet.

Csak ezután nyúlt hozzá Tamás a harcművészet és az oktatás összeérésének témájába. Hogy miképp volt összefonódva a kettő korábbi időkben, és hogy miképp lenne ildomos beleillesztenünk egyiket a másikba a mai világban.

Világos módszertani összefoglalást tartalmazott a következő fejezet, illetve betekintést nyerhettünk Tamás a BME-n tanított testnevelési óráinak tematikájába, megismerve olyan alapfogalmak gyakorlati mibenlétét, mint amilyen az egyensúly, a távolság, az időzítés, a fókusz, az ellenfél mozgásából történő olvasás... jópár további fogalom mellett.

Hogy mégis miképp lehetett ezt 140 oldalba sűrítve, érthetően és maradéktalanul átadni, azt számomra homály fedi.

Úgy éreztem magam, mintha egy enciklopédiát olvasnék, amely egyszerre informatív, és végtelenül olvasmányos.

Újabb ambivalencia. Pont olyan arányosságú, mint amilyen ambivalens a küzdelem maga.

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akit érdekel a küzdelem mibenléte. Kívülről-belülről. Teljességgel.

Köszönöm szépen az élményt R. Szabados Tamásnak!

A könyv megvásárolható az alábbi linkre kattintva:

http://syllabux.hu/books/modern-harcmuveszet-az-iskolai-oktatasban?id=213

Bónusz ajánlás: Érdemes kényelmes ülőalkalmatosságot találni az olvasáshoz! Én ide fészkeltem be magam, miközben elmerültem a könyvben. :-)