„Tiszteletben tartom a döntéseimet” – Interjú Ifj. Mizsei Györggyel
2016. november 30. írta: Pradarics Tomi

„Tiszteletben tartom a döntéseimet” – Interjú Ifj. Mizsei Györggyel

November huszonötödikének délutánján tiszta idő volt Budapesten, miközben villamossal igyekeztem a Corvin Tér felé, hogy találkozzam Ifj. Mizsei Györggyel. Miután leverekedtem magam a színültig telt sárga járműről, siető lépésekkel kerültem meg a mozi épületét, és a bevásárlóközpont előterébe léptem. Életemben másodszor jártam itt, így szükséges volt némi telefonos egyeztetés, mire végül összeütköztünk Gyurival. A bunyóst felesége, Mercédesz kísérte el a találkozóra. Miután találtunk egy szabad asztalt a pláza emeletén, beszélgetni kezdtünk.

 

Tizennyolc éves korodban debütáltál a profi ökölvívás mezőnyében. Milyen amatőr pályafutást hagytál magad mögött?

Idehaza gyakorlatilag mindent megnyertem. Háromszor lettem Magyar-bajnok, és több rangos kupát is begyűjtöttem. Felnőttben azonban nem sokat szerepeltem.

Édesapád rendkívül sikeres karriert futott be az amatőrök között. Ennek fényében talán még furcsább, hogy te egészen korán átváltottál a profi versenyzésre. Ennek mi volt az oka?

Szerettem volna én is kipróbálni magam nemzetközi versenyeken, ennek azonban sajnos akadályai voltak. Volt egy másik srác, akit szívesebben láttak a válogatottban, annak ellenére, hogy korábban már többször is legyőztem őt. A következő Magyar bajnokságon engem lepontoztak a legjobb négy között, ő a másik ágon eljutott a fináléba, és ott aranyérmest csináltak belőle.
Soha életemben nem fordult elő, hogy ne jussak be a döntőbe, és nem nyerjem meg azt, csak ekkor az egyszer. Miután később sem oldódott meg ez a probléma, úgy döntöttem, hogy leadom a kiskönyvemet.

Szóval mondhatjuk, hogy kényszerűségből hagytad abba az amatőr versenyzést, és váltottál át a hivatásos ligába?

Én inkább úgy fogtam fel, hogy időszerű az átlépés. Akkoriban már állapotos volt a feleségem az első gyerekünkkel, így fontos volt, hogy pénzt is keressek a bunyóval. Minden abba az irányba terelt, hogy profivá kell válnom. Így hát felkerestem Petrányi Zolit, aki elvállalta, hogy a menedzserem lesz.

Mit vártál az új pályafutástól, mik voltak a terveid?

Petrányi azzal kezdte, hogy megkérdezett arról, hogy karriert szeretnék, vagy pénzt keresni. Azt válaszoltam, hogy szeretnék először 10-15 győzelmet begyűjteni, majd ha adódik valami jó ajánlat, akkor kipróbálni magam külföldön is.

Az első hét meccsedet megnyerted, beleértve egy egy estés négyes tornát is, amellyel nagypehelysúlyban a legjobb magyar versenyzővé váltál. Ezt követően jött az első külföldi megmérettetés, Scott Harrisonnal szemben.

Igen, és erről az élményemről nem is szeretek beszélni. Kései beugró voltam, úgy adódott a lehetőség, viszont a pénz jó volt, és jól is jött, mert ott volt már a gyerek, így elvállaltam. Többször is padlóztam azon a meccsen, és simán kikaptam. Nagyon fájdalmas élmény volt, amely után le voltam törve jó darabig. Elment a veretlenségem, és nagy verést kaptam.

Alig több mint három hónapja voltál profi akkor, és egy korábbi világbajnokkal mérkőztél. Hatalmas hendikepped volt.

Ma már látom, hogy kár volt az a meccs, de akkor úgy döntöttem. Kevés olyan összecsapás van a pályafutásomban, amelyen utólag sokat gondolkodom, és ez az egyik közülük. Hogy mi lenne, ha újra csinálhatnám, ha másképp alakíthatnám.

Ezt követően gyakrabban mentél külföldre, amelyből több vereség is becsúszott. 2013 decemberében Magyar bajnok lettél Nagy István legyőzésével. A következő esztendő elején pedig egy jövőbeni világbajnokkal, Terry Flanagannel mérkőztél.

A Terry Flanagan elleni meccs nagy emlék, szívesen gondolok vissza rá. Az angol srác nagyon jó bunyós, mozgékony, robbanékony egyenesekkel. Elveszítettem a meneteket, de hatalmas élmény volt ellene meccselni. Remek ökölvívó, aki azóta is veretlen, és ma már világbajnok is.

dsc_0162_1.JPG

(Photo: Pradarics Tomi/ringcsoda.blog.hu)

 

Egy visszatérő győzelmet követően elutaztál Olaszországba, hogy egy komolyabb titulusért, az EBU szervezet, vagyis a tradicionális Euróba-bajnoki cím Európai Uniós övéért lépj szorítóba a helyi Brunet Zamora ellen. Ennek is egy felemelő emléknek kell lennie, hiszen behúztad a meglepetés-győzelmet.

Az előtt a meccsem előtt hihetetlenül nyugodt voltam. Már a ringbe szólítás előtt alig vártam, hogy elkezdődjön az összecsapás. Nagyon egyben voltam, és ez ki is jött a találkozón. Folyamatosan mozogtam, amivel az olasz srác nem tudott mit kezdeni. Alig ért el, nekem pedig egy idő után jobbára arra kellett figyelnem, nehogy elaludjak a saját meccsemen. Belülről eseménytelenné vált számomra a küzdelem megélése. A győzelem nagyon édes volt, Európa-bajnok lettem a semmiből, ami nagyon keveseknek sikerült idehaza.

Ez egy hatalmas teljesítmény volt a részedről, hiszen nyilvánvaló volt, hogy veszíteni hívtak oda. Olaszországból pontozással címet elhozni önmagáért beszél.

[Az emlékeit ezen a ponton Mercédesz is vokalizálja. Hihetetlen átéléssel beszél arról, hogy mekkora élmény volt az olaszországi mérkőzés, és hogy milyen jelentős teljesítmény a férje részéről a győzelem.]

Hogyan alakultak a lehetőségek az övvel a tarsolyodban?

Alig egy héttel azután, hogy megnyertem azt, kaptam egy jó ajánlatot Belgiumból az első címvédésemre. Két hétre rá az olaszok is megkerestek, hogy a regnáló Európa-bajnok Emiliano Marsilival csináljak egy címegyesítést. Addigra azonban már aláírtam a szerződést Jean Pierre Bauwens ellen. A belgiumi összecsapás után végül összejött a Marsili elleni találkozó is az EBU címért, ráadásul kétszer is találkoztam az olasszal. Az első meccs szoros küzdelmet hozott, a másodikon sajnos nem jött ki a lépés.

Mi történt pontosan Belgiumban? Én otthon izgultam a TV előtt, és szerintem jól is kezdtél, de aztán hirtelen mintha elfogytál volna, és jött a furcsa végjáték…

A felkészülésem nagyon erős volt, de sajnos az első felvonás után mentálisan mintha gödörbe kerültem volna. Elhagyott az erőm, és onnantól szétesett a bunyóm teljesen. Az ötödik menetben padlóztam, mire a mérkőzésvezető beszüntette a meccset. Őszintén szólva úgy éreztem, alig várja, hogy leállíthassa a találkozót. Nagyon nem jött össze az a mérkőzés.

A Marsilival szembeni EBU-összecsapásaid között a későbbi világbajnok Anthony Crollával is megmérkőztél. Hogy jött az a lehetőség, és milyen élményekkel gazdagított?

Arra a meccsre is egy-két héttel előbb kértek fel. Crolla is jó ökölvívó, de nem annyira, mint Flanagan. Sokkal átlagosabb a stílusa, amely ellen komfortosabb volt bunyóznom. Hat menetet bokszoltunk végig Dublinban.

Crolla kemény testütőnek számít, mindkét világbajnoki győzelmét testhorgokkal gyűjtötte be idő előtt. Hogy bírtad a horgait, amelyek a fedezék alatt találtak be?

Nem volt vele gondom. Voltak kifejezetten keményeket ütő ellenfeleim, akiknek az erejét még fedezéken keresztül is éreztem. Ghislain Maduma például. Crolla ütéseivel nem voltak ilyen gondjaim.

Az angol bunyós azóta, hogy veled mérkőzött, csak és kizárólag világbajnoki összecsapásokat vívott. Szinte a semmiből tört fel a könnyűsúly élbolyába. Amikor Jorge Linares ellen meccselt legutóbb, Crollát a kategória harmadik legjobb ökölvívójának tartotta a mértékadó The Ring magazin. Milyen érzés, hogy megosztottad a szorítót egy ennyire magasan jegyzett ellenféllel szemben?

Hihetetlenül jó. A legjobb érzés maga a tudat, hogy küzdöttem ilyen kaliberű srácokkal szemben. Nagyon megtisztelő dolognak élem ezt meg. [Mercédesz kap az alkalmon, és büszkén meséli, hogy a Linares vs Crolla mérkőzés alatt megcsörrent a telefonja, miközben már aludt az egész család. A pár egyik barátja hívta őt, hogy gratuláljon; Gyurit épp akkor említették Crolla kapcsán a Sport Tv kommentátorai. „Kis dolgok ezek, de nagyon nagy dolgok is.”]

Voltak még jó nevű ellenfeleid, akiket nem is említettünk, például Ghislain Maduma vagy Derry Mathews. Néhány szóban beszélnél róluk?

Mathews igazi nagyütő, és hihetetlenül pontos versenyző. Remek felépítése van a bunyóhoz, hosszú kezek, lapos, szívós testalkat. Volt egy meccsem Afrikában, amely nagyon nagy élmény volt. Az utcán mindenhol ki volt plakátolva a meccs, az emberek integettek, felismertek az utcán. Az ellenfelem ugyancsak egy nehézöklű srác volt, de végig ment a 12 menet.
Mind közül azonban Madumát tartom talán a legkeményebb ellenfelemnek. Hihetetlenül húzósakat ütött. Amikor mindjárt az első körben kesztyűkön át is megcsípett néhány bombája, rájöttem, hogy kemény meccs elé nézek.

Érdekes. Én is pont, hogy alulértékelt bunyósnak tartottam őt ebben az időben. Emlékszem, hogy megtippeltem, hogy le fogja győzni Kevin Mitchellt.

És verte is, addig, amíg nem sikerült megállítania őt Mitchellnek.

Bizony, még a hazai pontozóknál is vezetett tíz menetet követően Ghislain. Ezek szerint láttad te is a meccset?

Igen, és nagyon jól bunyózott Maduma. Kemény a srác.

Az Európa-bajnoki cím elvesztése után tíz vereséget szedtél össze öt győzelem mellett. Mi történt veled?

Az az igazság, hogy a belgiumi összecsapásom után kialakult egy nagyon erős motiválatlanság bennem. Nem volt kedvem az edzésekhez, nem hoztak lázba a meccsek. Folytattam a bunyót, de sokkal inkább lett ez egy munka számomra, amit el kell végeznem. Nem élveztem, nem voltam éhes. Talán ebből is fakadt, hogy sérülékenyebb is voltam, amely tovább hátráltatott.

Milyenek voltak az edzéslehetőségeid ezalatt az időszak alatt? A Marsili elleni visszavágód után egy interjúban azt említetted, hogy nem tudtál sparringolni a felkészülés során, mert nem volt kivel…

Igen, sokszor gondot jelentett az edzőpartnerek hiánya.

Viszont amikor találkoztunk a legutolsó mérkőzésed előtti mérlegelésen, kifejezetten felszabadultnak láttalak. Túl vagy a mélyponton?

Igen, hála Istennek egy nagyon jó csapat állt most össze. Demeter Laci segít abban, hogy legyenek minőségi edzőpartnereim, és a GFC terem mellett Budafokra is kijárok tréningezni. Ezen kívül a legjobb barátom, Nagy Zsolt is hihetetlenül sokat segít, eljár velem futni, de még edzésre is lejön velem. Nagyon erős motivációt ad a jelenléte. Amikor nincs kedvem mozogni, ő akkor is rávesz, hogy menjünk el. Ő a főnököm és a legjobb barátom egy személyben.

A főnököd? Vagyis van munkahelyed is a bunyó mellett?

Igen, egy kis élelmiszerboltban dolgozom, két műszakban. Egyik héten reggel hattól délután kettőig, a másikon kettőtől este tízig. Ezen kívül minden második hétvégén is az üzletben vagyok.

Hogy megy mellette a felkészülés?

Reggel kelek korán, viszem a gyerekeket az óvodába, aztán megyek edzésre, délután pedig munka. A nehezebb az, amikor délelőttös vagyok, mert olyankor délutánra már a korai kelés miatt fáradtabban kell a terembe mennem. A munka szerencsére nem fárasztó. A főnököm nagyon rugalmas, így ha pont rossz hétvégére esik a meccsem munka szempontjából, mindig tudok cserélni, és a következő héten ledolgozni az elmaradást.

Van szponzorod, kapsz támogatást a felkészülésekhez?

Zsolt, a barátom segít, amiben csak tud, beszerez nekem vitaminokat, ha szükséges. De semmiféle szponzorom vagy további támogatóm nincs, a felkészüléseket a saját költségemen kell megoldanom.

Beszéljünk egy kicsit az utolsó meccsedről, amelyet Székesfehérváron vívtál a hazai környezetben ringbe lépő Törteli Balázzsal szemben a Felix Promotion rendezvényén.

A csapat, amely kialakult körülöttem, újra motiválttá és éhessé tett. Ezek az élmények felvillanyoztak, és remekül sikerült a felkészülésem. Úgy terveztem, hogy agresszívan lépek fel Balázzsal szemben, mert tudtam, hogy ő még kevésbé tapasztalt a profik között. Az első menet után azonban érezni kezdtem a tüdőmet, amikor leültem a székre. Nagyon meglepődtem, mert kirobbanó formában éreztem magam a felkészülés során. Ezután egyre inkább átengedtem a kezdeményezést neki, pedig épp én szerettem volna elsőszándékból bunyózni. Ezt egy taktikai hibának érzem. A középső menetekben nagyon rám jött, és bár nem igazán talált el tisztán, éreztem, hogy ezeket a szoros meneteket ő kaphatja majd meg, mert ő van otthon. Az utolsó körre megint felerősödött a bunyóm, de az már túl későn volt.

Szerinted elment a meccs?

Nem. Szerintem megvolt, viszont elkövettem azt a hibát, hogy átengedtem a kezdeményezést, ezért elég szoros menet alakult ki ahhoz, hogy Balázs megkapja a győzelmet. Közvetlenül a meccs után úgy éreztem, hogy nagyon szoros összecsapás volt, amikor azonban újra néztem a felvételt, már simábbnak láttam a saját győzelmemet. De nem vagyok elégedett, mert nagyon sok erőm volt még, amikor véget ért a találkozó, vagyis nem sikerült 100%-ot kihoznom magamból. Szerettem volna egy visszavágót, szerintem megérdemeltük volna, mert jó meccset csináltunk, és szoros is volt, de már nem bízom benne, hogy összejön.

Bokszolsz viszont december harmadikán Finnországban.

Igen. Egy nyolc menetes meccset vívok egy finn sráccal szemben. Sajnos nem találtam semmi felvételt róla, de egy erős bunyósnak néz ki a rekordja és a felépítése alapján. 13-2-es mérlege van, vagyis nem túl tapasztalt még. Úgy gondolom, hogy mozgékony bunyóval van esélyem arra, hogy megnyerjem a meccset.

Hogy látod a jövőt, mik a céljaid, merre indulsz tovább?

Az új csapat új motivációt adott. Keményebben edzek, mint korábban, újra hajtom magam a tréningek alatt. Az a célom, hogy a hétvégi meccset követően januárban térek vissza a szorítóba, és szeretnék négy-öt győzelmet aratni hazai pályán, amivel kicsit feljavítanám a mérlegemet. Sajnos az elmúlt egy-két évben nagyon elcsúsztam vele, sok a vereség most, ami zavar. Az itthoni győzelmeket követően okosan szeretnék elvállalni külföldi lehetőségeket, amelyekkel tovább fejlődhetek, és magasabb szintre léphetek.

A beszélgetésünk alatt korábban említetted, hogy van néhány meccsed és döntésed, amelyekről utólag nézve nem bánnád, ha másképp alakultak volna. Melyek ezek?

Az első a Harrison elleni meccs. Túl korán volt és nagyon megviselt. A Jean Pierre Bauwens elleni belgiumi vereség, amelyen mentálisan kerültem gödörbe. És a legutóbbi, Törteli elleni találkozóm is ilyen, mert ott úgy érzem, hogy a saját hibám miatt ment el a győzelem.
Sokat gondolok ezekre a mérkőzésekre, hogy miképpen csinálhattam volna másként. Néha eszembe jut, hogy mi lett volna, ha még néhány évet adok magamnak az amatőrök között, hogy beérjek; ha megvártam volna egy olimpiát, és csak utána jövök át a profik közé. Persze az amatőrök között már mostohagyereknek számítottam.
Ez így alakult, és nem sajnálok semmit. Talán utólag másképp csinálnék néhány dolgot, például jobban figyelnék a mérlegemre, hogy ne engedjem el ennyire a vereségeket, de nem sajnálok semmit. Akkor ezeket a döntéseket hoztam, és ezt tiszteletben tartom.

[A beszélgetésünk utolsó perceiben Mercédesz egyre többször néz rá a telefonjára. Mintha indulni készülne. Egy ponton, míg a jegyzetemre pillantok, hallom, amint Gyurit kérdezi, hogy elmenjen-e egyedül a gyerekekért. A bunyós szerint pár perc még belefér. Miután befejeztük a beszélgetést, Gyuri és Mercédesz együtt indulnak a gyerekekért az óvodába.]

dsc_0164a.jpg

(Photo: Pikács Mercédesz/ringcsoda.blog.hu)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ringcsoda.blog.hu/api/trackback/id/tr1912010764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.