„Büszkévé szeretném tenni a szurkolóimat” – Interjú Bedák Zsolttal
2016. december 05. írta: Pradarics Tomi

„Büszkévé szeretném tenni a szurkolóimat” – Interjú Bedák Zsolttal

Fél óra a H5-ös HÉV-en. Tizenhat perc az 1-es villamoson. További tizenhárom a 7E-s buszon. Tíz perc gyaloglás. És ott is vagyok a Pólus Centernél. Lényegesen rövidebb idő alatt érek oda, mint amennyi ideje tervezem, hogy Bedák Zsoltival beszélgetni fogok ökölvívó pályafutásáról. De legtöbbször jóval többet tartogat a valóság megélése annál, mint amit az ember megtervez…

 

Hosszú és eredményes amatőr pályafutást tudhatsz magad mögött, amelyről sok szó esett már az évek során. Engem ebből az időszakból legfőképp azok az összecsapások érdekelnének, amelyeket későbbi sikeres profi ökölvívók ellen vívtál. A fejvédősök között ugyanis mérkőztél Abner Maressel és Guillermo Rigondeaux-val is. Miként emlékszel vissza ezekre a találkozóidra?

Abner Maressel először 2004 elején találkoztam, amikor Tatán voltunk edzőtáborban. A mexikói válogatott eljött a Bocskai Emlékversenyre, és feljöttek tréningezni ők is. Mares az előző évben Kecskeméten nyert egy korosztályos világbajnokságot, ám felnőttben még csak az első évét töltötte. Az edzőtáborban bunyóztunk először. Négy menetet sparringoltunk. Nem tudom, hogy melyikünk nyert, csak azt, hogy már az elején elcsattant néhány keményebb pofon, és miután nem akartunk egymásnak az adósai maradni, egész komolyan rápörgettünk mindketten. A teremben megfagyott a levegő, és mindenki minket nézett.
Ezt követően jött a Bocskai, ahol éles meccsen is összekerültünk egymással. Éreztem, hogy Abner még nem elég érett a felnőtt versenyzéshez, kijött közöttünk a különbség. A második vagy a harmadik menetben lett vége a meccsnek, a bírók döntő fölény miatt leléptették Marest. Ez azt jelenti, hogy a pontozóknál a pontkülönbség elérte a húsz egységet közöttünk. Jobb voltam nála, azt tisztán éreztem, de nem annyival, hogy leléptessék. A magyar pontozók elhúztak az én irányomba, ami nem volt fair.
A következő alkalommal az előolimpián meccseltünk, akkor pontozással győztem. Harmadjára pedig az athéni Olimpián találkoztunk, amikor ismét az én kezemet emelték a magasba.

Hihetetlen. Három meccsből három győzelem egy későbbi többszörös világbajnok profi bunyóssal szemben. Fekete pont Oscar De La Hoyának, aki élőben nézte az Olimpián a Mares elleni meccsedet, amely után csak a mexikói bunyóst igazolta le dinamikusan fejlődő promóciójába. Igazán ajánlhatott volna neked is valami jót. És mi a helyzet Rigondeaux-val?

Rigondeaux-val kétszer bokszoltam a fejvédősök között. Először 2004-ben, annak az előolimpiának a döntőjében, amelyen előtte kipontoztam Marest. Meg akartam ütni Guillermót, de nem láttam, hogy hol van. Nem csoda, mert kiderült, hogy eközben már a hátam mögött állt. Olyan brutálisan gyors volt, hogy el sem tudtam találni.
Másodjára a 2005-ös Világkupán találkoztunk. Erre a versenyre kölcsönkértek a románok, mert nem volt minőségi bunyósuk, akit indítsanak a súlycsoportban. A szövetségi kapitányuk az erdélyi Vastag Ferenc volt, aki versenyzőként háromszoros világ-, és kétszeres Európa-bajnok volt. A tornán a románok a kubai válogatottal mérték össze a tudásukat. Mindenki döntő fölénnyel kapott ki karibi ellenfelével szemben, egyedül én álltam végig a meccset. Simán kikaptam Guillermo ellen, de ezúttal már többször is képes voltam eltalálni őt, ezért ez a meccs már egy jóval kellemesebb emlék.

Mit szólsz a két bunyós profi teljesítményéhez? Figyelemmel követed őket a hivatásosok között?

Persze. Marest mindig is nagyon jó bunyósnak tartottam. Meglepődtem, hogy nem sikerült megnyernie a Leo Santa Cruz elleni meccsét. Ha fogadtam volna, mindenemet fel mertem volna tenni rá, annyira biztos voltam benne, hogy le tudja győzni a honfitársát. Rigondeaux piszok jó bunyós, de sajnos a szurkolóknak ez nem elég. A profi bokszban a kemény küzdelmeket szeretik a nézők, ahol folyik a vér.

Jó hallani, hogy követed a pályafutásait a korábbi ellenfeleidnek. Ez sok bokszolóról nem mondható el. Vannak, akiket nem érdekelnek még azok sem, akikkel egy súlycsoportban vannak, és potenciális ellenfeleik lehetnek.

Most nézem őket, de a saját aktuális ellenfeleim engem sem érdekeltek soha. [Nevet.] Láttam Wilfredo Vazquez Jr utolsó meccsét is, a Lopez ellenit. Jól szét vannak már csúszva mind a ketten. Néztem a Kovalev vs Ward meccset is. Az ilyen jó kis élő hajnali gálákat nem lehet kihagyni. Nagyon jó hangulatuk vannak. Szerintem Kovalev jobb volt valamivel Wardnál, őt kellett volna kihozni. Láttam Nonito Donaire-t is legutóbb a mexikói srác ellen. Jó volt ez az ellenfél [Jessie Magdaleno], de szerintem Donaire nyert. Mondjuk szoros volt, és ebből a fiatal gyerekből még jó kis bunyós lesz.

Zene a füleimnek, hogy ennyire képben vagy, és figyelemmel követed a fontos meccseket. :-)
Az amatőr időszakot akkor ki is pipáltuk. Dobjuk a fejvédőt. Hogy jött a profi szerződés?

A német Universum promóciós cég Kovács „Kokó” István ajánlása után kezdett érdeklődni irántunk. Az öcsém, Pali úgy döntött, hogy ő marad az amatőrök között, és kivár még egy olimpiát. Én úgy beszéltem meg az edzőmmel, Szántó Öcsi bácsival, hogy az az évi Európa-bajnokságon még indulok, és utána belevágok a hivatásos bunyóba. Az EB-n bronzérmet szereztem, aztán költöztem Németországba.

Kaptál lakást az Universumtól?

Úgy volt, hogy magam béreltem, de valójában az Universum lakásai voltak. Így oldották meg, hogy családon belül maradjon a pénz.

Volt valami alapbér, amit fizettek, vagy csak a meccspénzed?

Csak a meccspénzt kaptam. Így persze meg kellett tanulnom beosztani azt, mert nem minden hónapban jött a fix bevétel, amiből rendeztem a kiadásokat. Nehezebb volt, de megoldottam.

Milyen volt a háttér, amelyet biztosítottak számotokra? A szponzorok és edzéskörülmények?

Minden nagyon jó volt. Jól el voltunk látva, ráadásul 6-8 edzőt foglalkoztatott a klub, vagyis maradéktalanul ki voltunk szolgálva a tréningeken.

A német nyelvvel milyen kapcsolatot ápoltál?

Nem tanultam meg annyira jól. Az igazat megvallva nem szerettem a nyelvórákat, ezért általában ellógtam őket. Inkább mentem le egy órával korábban a terembe, és ott beszélgettem az edzőkkel és a bunyósokkal. Úgy sokkal jobban szerettem gyakorolni a nyelvet.

A hivatásosok között nagyon tudatosan építettek felfelé. Két és fél évvel a debütálásod után már begyűjtötted a WBO Europe övet, és nem sokkal később kihívói pozíciójába kerültél a szervezetnél. Néhány hónappal később jött a címmérkőzés a WBO-bajnok Wilfredo Vazquez Jr-ral szemben. Mit éreztél, amikor realizálódott az összecsapás, és milyen élményekkel gazdagított a puerto ricói utazás?

Sokan azt mondták, hogy túl korán jött ez a lehetőség, és még nem álltam készen rá. Talán még nem voltam elég érett, de mindenképp élni akartam a lehetőséggel, ezért elvállaltam a meccset. Puerto Rico egy őrült hely volt. Vazquez olyan volt, mint egy vadállat, és a sajtótájékoztató alatt olyasféle hangulat uralkodott, hogy az volt az érzésem, ha én győzöm, meg fognak lincselni. Féltem attól a közegtől. Nem Vazqueztől, tőle egyáltalán nem, de nem voltam felkészülve az egész atmoszférára. A sajtótájékoztatón a hazai bunyós folyamatosan beszélt az arcomba. Néztem rá, és arra gondoltam, hogy most legszívesebben jól szájon vágnám. Aztán azt mondta, hogy én vagyok Ricky Martin. A társalgás angolul, spanyolul és németül zajlott, én pedig egyik nyelven sem beszéltem túl jól, ezért nem szóltam vissza neki [Ezen a ponton emlékeztetem Zsoltit, hogy egy szolid k.rva anyád azért kicsúszott a száján egy óvatlan pillanatban :-)]. Később azt mondták a csapatomban, hogy nyugodtan visszaüvölthettem volna neki magyarul, mindegy, hogy nem értette volna.

Hogyan élted meg a meccset?

Az első menetekben jól ment a boksz, aztán a negyedik és ötödik felvonásokban kaptam egy nagyobb verést. Ekkor az állam is eltörött. Sajnos ezután szétesett a bunyóm, miközben Vazquez egyre erősebb lett.

Rendkívül jó volt hallani, ahogy az amerikai kommentátorok többször is megdicsérnek, hogy mennyire kemény kihívó vagy. Mielőtt találkoztunk, többedjére is újra néztem a meccset, és szerintem két menetet is elvittél az elején. Nálam négy kör után ikszre állt a meccs, de még az összecsapás második felében is voltak kétoldalú felvonások. Hátborzongató volt érezni, hogy mennyire keményen küzdöttél.

[Büszkén elmosolyodik.] A meccs után odajött hozzám Vazquez, és megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Bólintottam, aztán mondtam neki, hogy nem vagyok Ricky Martin. Elnevette magát, és kezet ráztunk.

Jó hallani, hogy a meccs végére megjött a jobbik esze Wilfredónak... Nem sokkal később széthullott az Univerum. Ti pedig Palival promóter nélkül maradtatok.

Igen. A meccs után idehaza voltam, és többször is felhívtam a klubot, hogy mikor lesz meccsem. Soha nem adtak egyértelmű választ. Már vagy négy hónapja fizettem a német lakásom lakbérét itthonról. Végül októberben autóba szálltunk Palival, és kimentünk Hamburgba. Ott azzal fogadtak minket, hogy jöjjünk haza, és itthon vállaljunk meccseket.

Mindkettőtöknek élő szerződése volt a németekkel. Nem gondolkodtatok azon, hogy perlitek a klubot?

Úgy éreztük, hogy nem lenne értelme beperelni egy csődbe kerülő istállót.

Majdnem három évvel később tértél vissza a szorítóba, ráadásul hazai promóternél.

Felkerestem Rácz Félixet, aki elvállalta, hogy meccseket szervez nekem.

2013 tavaszától tíz meccset nyertél meg zsinórban. Hogyan élted meg az új sikereket, érezted, amint meccsről meccsre egyre jobb formába kerülsz?

Az igazi minőségi fejlődést akkor éreztem meg, amikor Erdei Zsoltival kezdtem edzeni. Jó élmény volt a grúz elleni összecsapásom Kecskeméten, Madár búcsúmeccsének gáláján. Ott szereztem meg újra a WBO Europe övet, ráadásul egy közönségmeccset vívtam, amelyet az utolsó harminc másodpercben zártam le TKO-val. Nagyon jó érzés volt. Néhány további győzelem után pedig jött a Donaire elleni meccs.

Igen, és amikor le fogok ülni Rácz Félixszel beszélgetni, az lesz első, hogy gratulálok neki ahhoz a sportszakmai sikerhez, amit véghez vitt veled közösen. A Fülöp-szigeteken, egy hazatérő bunyós ellenfeleként, választott kihívóként megszerezni neked ezt a mérkőzést hihetetlen eredmény. Mit éreztél, amikor biztossá vált, hogy Nonito Donaire-rel szemben bunyózhatsz a világbajnoki címért?

Belekapaszkodtam a lehetőségbe, és nem akartam elengedni. Még annak ellenére sem, hogy egy komoly vállrésülés közbejött. Kiderült, hogy rotátorköpeny-szakadásom lett, amelyet először egy atroszkópos műtéttel átmenetileg próbáltak rendbe hozni. Az edzőm, Madár le akarta fújni a meccset, de én nem mentem bele. Tudtam, hogy nem lesz még egy ilyen alkalmam. Minden vágyam volt, hogy újra világbajnoki meccsen bokszolhassak. Cserébe a legjobb ütésemet kellett adnom. Nem tudtam megfelelően használni a balhorgomat.

Szomorú, hogy nem voltál teljesen egészséges ezen a meccsen, de tökéletesen megértem, hogy a sérülés ellenére vállaltad. Mesélj az élményről, amely a Fülöp-szigeteken fogadott?

Teljesen más volt minden, mint Puerto Ricóban. Itt az emberek barátságosak voltak, az utcán sétálva odajöttek, és azt mondták „Mister Bedak! One picture, please!”. Meleg fogadtatásban volt részem. A filippínó emberek imádják a bokszot.

Látszott a felvételeken, hogy Donaire is nagyon tiszteletteljesen bánt veled!

Igen. Nagy sportember ő, akiben ott az alázat és a tisztelet.

Hogy élted meg a meccset magát?

Az első menet szorosabb volt még, a másodikban azonban elkapott egy horoggal, amely a fejem tetejére csapódott. Brutálisan erős volt, és hihetetlenül gyors. A harmadikban a bíró állította le a meccset. Szerettem volna még párszor szájon vágni, de sajnos nem működött rendesen az a bal váll.

Én is úgy éreztem, hogy az első menetben kivárt Donaire, igyekezett feltérképezni a stílusodat, és nem esett neked. Alapvetően ő szereti a mérkőzés elejétől kontroll alá helyezni az ellenfeleit, de ellened kifejezetten óvatosan kezdett. A másodiktól elkapta a fonalat, de nagyon jól álltad a sarat. Felálltál, mint az igazi bajnokok. Keményen küzdöttél, olyannyira, hogy minden magyar szurkoló csakis büszkeséget érezhetett a szívében.

Köszönöm. Sajnálom, hogy nem tudtam többet kihozni belőle. Egy évvel korábban, amikor a Leo Santa Cruz elleni lehetőség jött, remekül ment a felkészülésem, egészségesen és kirobbanó formában éreztem magam, de aztán sajnos nem lett semmi abból a meccsből.

Tudsz arról valamit, hogy mi miatt nem jött össze a Santa Cruz elleni mérkőzésed? Az az összecsapás a Floyd Mayweather Jr vs Manny Pacquiao gála előprogramjába volt tervezve. Őrületes élmény lehetett volna…

Nem tudom. Lehet, hogy túl erős ellenfélnek találtak, és valami könnyebb kihívást akartak inkább, de ez csak egy tipp. Voltak, akik szerint én léptem vissza a meccstől, de ez nem igaz. Fél lábbal én már Las Vegasban éreztem magam, teljesen rá voltam fókuszálva a meccsre, amikor végül lefújták.

Mi a helyzet a válladdal?

Nem sokkal a Donaire-meccs után egy komoly és fájdalmas műtétem volt vele, ami után hosszú hónapokig kellett pihentetnem. Mára egész könnyen mozog már, pár napja kezdtem el apránként terhelni. Decemberben könnyed átmozgató edzéseken tesztelem, és meglátjuk, hogyan viselkedik. Ha minden rendben lesz vele, akkor januárban kezdem a teljes értékű munkát.

[A beszélgetésünk alatt vagy fél tucatszor csörren meg Zsolti mobiltelefonja. Láthatóan komoly szervezkedésben van. Végül kiböki, hogy negyed óra múlvára muszáj volt egy találkozót megbeszélnie. Megkérdezi, hogy van-e időm, mert akkor vele tarthatnék. Beülünk a kocsiba, és útnak indulunk. Vezetés közben meséli el, hogy hova is igyekszünk.]

Van egy nagyon jó barátom, Somlai László, akivel közösen alapítottunk egy bútorcéget. Ő már korábban is ezzel foglalkozott, és bevezetett engem is az üzletbe. Hála Istennek egyre jobban megy. Rengeteg futkározással jár, de már belejöttem, és nagyon élvezem.

Hú, de jó. Ez már szépen át tud ívelődni a boksz utáni életedre is. Az a lényeg, hogy szeresd csinálni. Akkor minden jó.

Igen, mindenképp az a terv, hogy csinálom hosszútávon is. Nagyon élvezem az egészet.

[Miután kiérünk a találkozó helyszínére, egy fiatal pár mutatkozik be a bunyósnak, majd hosszasan kémlelődik a tengernyi bútor között. Zsolti célirányos kérdésekkel felderíti, hogy pontosan milyen típusú kanapé tetszene a vásárlóinak, majd könnyedén rámutat az alkalmasnak tűnő darabokra. Remekül navigál, hogy a pár megtalálja a számára leginkább ideális bútort. Kisvártatva minden elrendeződik, a kanapé és új gazdái bemutatkoznak egymásnak, és mi újra a kocsiban ülünk.]

Már csak egy kérdésem maradt, Zsolti. Hogyan képzeled a jövő évet a pályafutásodban?

Ha jól viselkedik a vállam, januárban belevágok a kemény munkába, és felkészülök egy meccsre. Március-április körül készen lehetek majd rá. Mindenképp szeretnék még egy meccset, hogy győztesen hagyhassam el a ringet.

Szóval egy utolsó meccs a terv?

Igen, egy utolsó meccs, amelyen örömet szerezhetek a szurkolóimnak. Amikor megjöttünk a Fülöp-szigetekről, feltettük a mérkőzést az internetre. Eddig több mint tizennyolcezer ember nézte meg. Nem hittem volna, hogy ennyi szurkolóm van. Hihetetlenül jól esik, hogy ennyien kíváncsiak voltak rám. Pontosan ezért nem tehetem meg, hogy a Donaire elleni vereséggel vonuljak vissza. A szurkolóim miatt nem. Értük vállalom az utolsó összecsapást, hogy még egyszer büszkévé tehessem őket.

tomi_zsolti_a_1.jpg
Egy nyár végén készült kép Zsoltival, amikor spontán összefutottunk a tihanyi piacon (Photo: Vizy Borbála/ringcsoda.blog.hu)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ringcsoda.blog.hu/api/trackback/id/tr7112024885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Streky. 2016.12.05. 16:43:50

Hihetetlenül jó interjú! Komolyan, rég nem olvastam ennyire jót!
Zsolti nagyon szimpatikusnak tűnik, a kérdések mindegyike remek, és külön öröm, hogy ennyire őszinte az egész!

Ilyenből még lehetne több is!:)

Pradarics Tomi 2016.12.05. 16:47:37

Köszi, Streky!

Tervezem, hogy sorozatot csinálok belőle. Illetve tulajdonképpen ez már maga a sorozat egyik epizódja. :-D
Törteli Balázs és Mizsei Gyuri után a harmadik interjú magyar bunyóssal, és lesz még több is. ;-)

Köszi a reakciót! :-)