Vitathatatlan: Vasiliy Lomachenko vs. Teofimo Lopez
2020. október 15. írta: Pradarics Tomi

Vitathatatlan: Vasiliy Lomachenko vs. Teofimo Lopez

Október 17-e az ökölvívás ünnepnapja. Vasiliy Lomachenko és Teofimo Lopez tíz hónapnyi várakozás után végre összecsap egymással. A tét a könnyűsúly vitathatatlan világbajnoki titulusa. Azonban még a díszes övek sem tudják maradéktalanul kifejezni a párosítás teljes körű jelentőségét. Egy bokszszezonban, amelyet szétcincált egy világjárvány, amelyben a sportágnak hamujából kell újjáépülnie, láthatunk egy ütközetet, amelynek egyik résztvevője az ökölvívás jelen generációjának egyik legnagyobb alakja, míg ellenfele minden adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy a következő generáció élharcosa legyen. Vajon Loma zsenije ezt az akadályt is sikerrel veszi, vagy szemtanúi lehetünk egy ikonikus generációváltásnak? A Lomachenko vs. Lopez mérkőzés mindaz, amiért az ökölvívást imádjuk.

vasyl_lomachenko_vs_teofimo_lopez_secondsout.png(Photo courtesy: Top Rank)

2017 december 7-én a New York-i Madison Square Garden halljában szervezett sajtótájékoztatón vettem részt, ahol a RingCsoda mellett az amerikai BoxingScene.com szaklapot képviseltem. Az eseményt a Top Rank promóció szervezte egy fergetegesnek ígérkező párharc felvezetéseként Vasiliy Lomachenko és Guillermo Rigondeaux között. A felek amatőrként mindketten két olimpiai aranyérmet jegyeztek, ami önmagában rekordnak számított, soha korábban, és azóta sem fordult elő két kétszeres ötkarikás győztes találkozása a profik között (ezt csak tetézte, hogy a WBO világszervezet által delegált szupervizor maga is olimpiai aranyérmes ökölvívó volt Kovács István személyében, amely tényt a Top Rank első embere, Bob Arum külön kiemelt a pódiumon az esemény csúcspontján, a bunyósok szemtől szembeni pózolása során).

Ahogy az lenni szokott a mérkőzésekhez közeli sajtóeseményeken, a nyilatkozatok sablonosak és unalmasak voltak, a bunyósok gondolatai már a mérkőzés körül jártak. Csak Rigondeaux aranyfoga csillant meg néhányszor a reflektorok fényében, miközben Lomachenko szinte meditatív állapotban ücsörgött, rózsafüzért morzsolgatva a jobb kezében.

Miután az esemény véget ért, az újságírók elkezdtek szállingózni az épületből. Kifelé menet megakadt a szemem egy fiatal srácon, aki a bejárat előtt bandázott három férfi gyűrűjében. Senki sem lépett oda hozzá, és nekem is kellett néhány másodperc, mire beugrott a csontos arcú fiú neve. Hiszen ő Teofimo Lopez, a Top Rank feltörekvője, akit már láttam bunyózni korábbi gálák előprogramjaiban!

Lopez nem bokszolt a Lomachenko vs Rigondeaux gálán, de brooklyni lévén nem telt sokba megjelennie, hogy felvegye az esemény hangulatát. Mikor észrevettem, épp egy teniszlabdát ütögetett a feje előtt, amely egy gumikötéllel egy homlokpánthoz kapcsolódott. A játékszert maga Lomachenko “honosította” meg az Államokban, Lopez pedig nagyokat kacagva hajladozott, próbálva kicselezni saját magát, miközben a szakírók kerülgették jobbról-balról. Kedélyes hangulata ellenére észrevétlen volt még a hozzáértők többsége számára is.

Odaléptem hozzá, lepacsiztunk, és megjegyeztem “pár év, és te vívod a főmeccset egy ilyen kaliberű gálán”.

“Alig várom, haver! El fogom verni ezeket a srácokat!” - felelte Teofimo széles mosollyal, miközben látszott rajta, imponál neki, hogy valaki felismerte őt.

Smúzolásnak tűnhetett, amit mondtam neki, de távolról sem csupán bóknak szántam. Bár Lopez ekkor még mindössze hét hivatásos meccsen volt túl, már bőven érződött rajta, hogy átlagon felüli a kézsebessége és a koordinációs készsége, illetve hogy váratlan pillanatokban, váratlan szögekből képes indítani robbanékony, brutális erejű és pontosságú bombákat, amelyekkel szabályosan letaglózza az ellenfeleit.

Mindazonáltal Teofimo ekkor még alig húsz esztendős volt, és soha nem lépett szorítóba hat menetnél hosszabbra kiírt mérkőzésen. Nyilvánvalóan elhamarkodottnak tűnt, hogy máris a világbajnokok detronizálásán töri a fejét.

A víziója azonban elég letisztult és erős volt ahhoz, hogy mindössze két évvel később valóban legyőzzön egy világbajnokot, majd már a szorítóban kihívja azt az embert, akinek a 2017-es sajtótájékoztatóján még senki sem ismerte fel.

Lopez tájfun módjára söpört végig a könnyűsúlyú ranglistán, és mindvégig Lomachenkóról beszélt. Hátborzongató volt, amint előre megjósolta, hogy címet fognak egyesíteni, majd mindent a terv szerint alakított, és manifesztálta a saját maga álommérkőzését.

 

 

A kérdés most már csak az, hogy Lopez képes lesz-e a sportág ikonikus alakját, generációja egyik legnagyobb bajnokát is saját sikersztorija egyik epizódszereplőjeként feltüntetni, vagy Lomachenko bizonyítja, hogy harminckét évesen, megannyi klasszis teljesítményt követően még mindig elég éhes és koncentrált ahhoz, hogy visszaverje egy fiatal titán trónkövetelő szándékát.

Az ukrán bunyós történetét a sportágat követők jól ismerik. Ő volt az, aki szinte hihetetlen, 396-1-es amatőr mérleget hagyott maga mögött, egyetlen legyőzőjén pedig kétszer is revansot vett, miközben behúzott két olimpiai bajnoki címet, két világbajnoki, valamint egy Európa-bajnoki aranyat. A szakma minden idők egyik legkiválóbb amatőr ökölvívójaként tartja számon, olyan legendákkal emlegetve egy lapon a nevét, mint Papp László, Teofilo Stevenson, Felix Savon, Mark Breland vagy Rigondeaux, akit a profik között könnyedén győzött le azon az ominózus decemberi gálán a Gardenben.

Lomachenko azonban nem elégedett meg ennyivel. Közel huszonhat esztendősen profinak állt, és, miután meggyőzte újdonsült promóterét, Bob Arumot, hogy nincs szüksége töltelékbokszolók elleni mérkőzésekkel vacakolni, a második összecsapásán máris világbajnoki címért bunyózott, amivel komolyan megosztotta a szakma véleményét (a mérkőzéshez írt, a profiboksz.hu-n megjelent felvezető cikkem ide kattintva elérhető).

A találkozót ellenfele, a dörzsölt veterán, Orlando Salido nyerte szoros, sokak által vitatott pontozással, egy szabálytalanságokkal tarkított küzdelmet követően, ez azonban nem szegte az ukrán klasszis kedvét a profi világtól, és néhány hónappal később Loma behúzta a megüresedett WBO-övet a veretlen Gary Russell Jr kipontozásával.

Ezzel megkezdődött a Lomachenko-éra. Vasiliy azóta már a harmadik súlycsoportjában világbajnok, pehely- és nagypehelysúlyban a WBO-övek begyűjtését követően ma a könnyűsúly WBC(Franchise)/WBA/WBO/Ring/Lineális világbajnoka, és a kollekciójából csupán az IBF-öv hiányzik, amelyet Lopez hoz magával a szombati mérkőzésre.

all-belts.jpg(Photo courtesy: Mikey Williams/Top Rank)

Lomachenko (14-1, 10 KO) tizenöt mérkőzéséből mindössze az első nem zajlott világbajnoki címért, az így számított több mint 93 százalékos bajnoki arány messze rekord az ökölvívás történelmében. Lopez (15-0, 12 KO) ugyancsak tizenöt ütközettel áll a profik között, ám az ő aránya pont a konverze szombati ellenfeléének, hiszen Teofimo épp az előző mérkőzésén bokszolt először a bajnoki címért, amelynek második felvonásában kiütötte Richard Commey-t.

A tapasztalatbeli különbség utcahossz a felek között. Lopez labdába sem rúghat Lomachenko amatőr vagy profi eredményei, valamint rutinja mellett. Bár Teofimo maga is megjárt egy olimpiát, ő már alig tizenkilenc esztendősen úgy döntött, hogy a hivatásosok között jobb helye lesz.

Lopez egy robbanékony, remek reakcióidejű, jó szem-kéz-láb koordinációjú atléta, aki mindig felkészülten és koncentráltan lép szorítóba. Tudatos lábmunkája mellett ugyanezek azonban Lomachenko erényei is, vagyis ezen a fronton sem lesz könnyű a fiatal amerikainak lépéselőnybe kerülni a mérkőzésen. Az ukrán maga is kiemelte, hogy Lopezt intelligens, okos bunyósnak tartja, ám őt maga a bokszvilág tartja az egész sportág talán legnagyobb sakkmesterének.

Az egyedüli front, ahol Teofimo markáns előnyben van klasszis ellenfelével szemben, az a méretbeli fölénye és fizikai, valamint ütőereje.

Lomachenko pehely-, és nagypehelysúlyban szabályosan birtokolta az ellenfeleit. E sorok írója szerint a Russell Jr elleni győzelmétől kezdődően zsinórban nyolc mérkőzésen és hatvanöt meneten át felvonást sem veszített Vasiliy, miközben három világbajnokot (Roman Martinez, Nicholas Walters, Rigondeaux), plusz egy korábbi reguláris címvédőt (Jason Sosa) vert tönkre, vagy mattolt technikailag annyira megalázóan, hogy ők maguk szálltak ki a meccsből idő előtt (Walters, Rigondeaux, Sosa).

Könnyűsúlyban azonban már más a helyzet. Jorge Linares képes volt partiban lenni Lomachenkóval, és a hatodik menetben padlóra is küldte őt egy fogadó jobbegyenessel. A mérkőzésnek végül a tizedik felvonásban lett vége, amikor a hajrába kezdő ukrán egy balhorgot robbantott ellenfele bordáin. Később Jose Pedraza és Luke Campbell is végigállta a mérkőzést Vasiliyjel szemben, és mindketten több menetet is elcsentek a hivatalos pontozólapokon.

 

Az ukrán többször is nyilatkozta, hogy minden gond nélkül képes lenne újra pehelysúlyban versenyezni, és kizárólag azért bokszol jelenleg 135 fonton, mert szeretné folyamatosan kihívás elé állítani magát a pályafutása során.

Lopez számára ezzel szemben a könnyűsúly felső súlyhatárának abszolválása egyre nagyobb nehézséget okoz. Néhány korai mérkőzésén nem is bajlódott a 135 fontra történő fogyasztással, amíg a címmérkőzések meg nem követelték tőle a pontos bemérést. Teofimo már a tavalyi év második felében nyilatkozott arról, hogy minél előbb akarja a Lomachenko elleni mérkőzést, miután már nem sokáig képes hozni a kötelezőt a mérlegen.

Mindebből, valamint a felek fogyasztási szokásaiból világosan következik, hogy a bunyósok között legalább nyolc-tíz kilogrammnyi naturális testtömegkülönbség van, amelynek nagyobb része már a ringsúlyukban megmutatkozhat.

Lopez nagyobb, masszívabb felépítésű, fizikailag erősebb, és nagyobbat is üt Lomachenkónál, így neki mindenképp erre kell rájátszania a mérkőzés folyamán. Az amerikai öklöző saját bevallása szerint is magasabb fordulaton tervez bunyózni, és folyamatos presszió alatt kívánja tartani Vasiliyt, ami folyamatos koncentrációval párosulva sikerének záloga lehet.

A másik kérdés, hogy Lomachenko hatalmas rutinja, a több mint 410 hivatalos ökölvívó mérkőzés okozta testi fáradtság mikor fog először láthatóan rátelepedni a ringben nyújtott produkciójára. Előbb-utóbb minden bunyós pályafutásában eljön a pillanat, amikor az évtizedeken át tartó folyamatos és intenzív edzésmunka következtében a test elkezd másként reagálni, mint addig bármikor. Ezek a pillanatok pedig sokkal gyakrabban jelennek meg olyan küzdelmekkor, amelyek átlagon felüli minőségű és intenzitású teljesítőképességet igényelnek.

Épp ebben rejlik a párosítás varázsa. Vajon most jön el a pillanat, amikor őrségváltást látunk, vagy még tartja magát Lomachenko?

A The Ring által megkérdezett szakírók/szakemberek voksa 17-2 arányban arra szavaz, hogy az ukrán még túl jó ahhoz, hogy átadja a stafétabotot a következő generációnak. Ezt egy egyszerű matematikai számítással közel 90%-os győzelmi sanszra lehetne konvertálni, ám ez bántóan felületes álláspontot feltételezne, hiszen nem reprezentálná, hogy mennyire biztos a tippjében az illető. Valójában ennél jóval szorosabbnak tűnnek az esélyek. 75/25? 65/35? 60/40? Esetleg 50/50? Minden nézőpont legitimitása vitatható egy másik nézőpontból.

Ami vitathatatlan, az a felek világbajnoki címmérkőzésének státusza, valamint az, hogy a Lomachenko vs. Lopez egyike azon kivételes párosításoknak, amelyek főnixmadárként építhetik újjá hamvaiból az ökölvívást.

Saját tippem:

Amióta csak nyilvánvalóvá vált, hogy Lomachenko és Lopez legközelebb egymással mérkőznek, ott motoszkált bennem, hogy itt az ideje az őrségváltásnak. Lopez villódzó stílusát, alázatosságát, már-már pökhendinek és beképzeltnek bélyegezhető önbizalmát magával ragadónak érzem. És talán déjá vu-m is volt, miután Lomachenko eddigi egyetlen profi vereségére is ráéreztem, pedig Salido ellen hat az egy arányban tartották esélynek az ukránt. Aztán közeledett az összecsapás, és a küzdelem hetére fordulva az eszem felülírta a szívemet, és a mindent látott Loma felé kezdtem húzni. Nem hiszem, hogy az ukrán képes lehet idő előtt legyőzni Teofimót. Azt sem tartom túlzottan valószínűnek, hogy Lopez betalál valamivel, amivel azonnal lezárja a mérkőzést. Túl nagy a tét ahhoz, hogy bármelyik fél meggondolatlanul kinyíljon a másik előtt. A mérkőzés első harmadában Lopez fölényt vizualizálok lüktető támadásokkal és mennyiséggel, amit az ütközet második harmadában Lomachenko kiegyenlíthet lábmunkával és kontrákkal, majd a záró harmadban átfordíthat a maga oldalára a tapasztalatából fakadó mentális fölénybe kerülésével. (Amennyiben Lopez képes lesz az ütközet második felében is a szoros menetekre, és esetleg jegyez egy leütést is, akár ki is hozhatják őt a pontozók. Teofimo személyiségének, képességeinek, életkorának kombinációja tökéletes recept a szupersztárrá váláshoz.)

A tippem Lomachenko győzelme 116-112, 115-113 körüli pontozással egy objektív pontozólapon.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ringcsoda.blog.hu/api/trackback/id/tr7216239762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.