Ha van a boksznak mozgatórugója, amely képes fenntartani a sportág legitimitását évezredek óta, akkor az a rivalizálás. Semmi másra nincs szükség ehhez, mint két hasonlóan képzett versenyzőre, akik kesztyűt húznak a kezükre, és bemásznak a szorítóba. Bármilyen szinten is űzzék a művészetüket a felek, ha egymáshoz viszonyítva közel van az átfogó képességük a küzdelemre, akkor adott a kiegyensúlyozott versengés. Így működik az ökölvívás, mikor a legegészségesebben működik. Tavaly novemberben, amikor összecsapott egymással a sportágat a legmagasabb szinten űző versenyzők közül kettő, az ökölvívás nem lehetett volna egészségesebb...

(Photo: www.boxingscene.com)

A szurkolók különleges rivalizálásra készülhettek, és éppen ezt is kapták Sergey Kovalev és Andre Ward félnehézsúlyú világbajnoki címmérkőzésén. Magas hőfokú taktikai küzdelmet, amely során többször is vándorolt a felek között a momentum, amelyben képesek voltak ideiglenesen a másikuk fölé emelkedni.

A hasonló szinten álló versenyzők rivalizálásába ugyanakkor bele van kódolva egyfajta vitathatóság. Kevesebb alkalommal képesek maradéktalanul egymás fölé kerekedni a legjobbak, mint ahányszor nem. Éppen ez történt a felek tavaly év végi összecsapásán. És pontosan ez serkentette életre a rivalizálás következő epizódját. A bokszvilágnak pedig ezúttal a legintenzívebb vágya az volt, hogy lehetőség szerint nem maradjon elvarratlan szál a találkozó végeztével.

Bár újabb magas színvonalú taktikai küzdelmmel igen, a vitathatóság hiányával sajnos ezúttal sem szolgálhatott Sergey Kovalev és Andre Ward.

A visszavágó által keltett hullámok a közösségi médiában és a szakportálokon legalábbis vetekedtek a novemberi összecsapáséval. Ezúttal nem elsősorban a pontozólapok összesítése verte ki a biztosítékot. Sokkal inkább a mérkőzésvezető megkérdejelezhető ítélete, amely ideje korán vetett véget a találkozónak.

Sergey Kovalev ismét jobban kezdett, jabjeivel és lábmunkájával irányítása alá vonta a küzdelmet, miközben Ward energiáinak javarészét ellenfele hatékonyságának feloldási kísérleteire használta fel. A negyedik felvonás egyértelműen az amerikai verenyzőé volt, amelyben többet próbálkozott elsőszándékból, és kemény testütésekkel fektetett bele a mérkőzésbe.

Az orosz bunyóson az ötödik körben jelentkeztek első ízben a fáradás jelei, ám ennek ellenére is ő volt, aki többet indított és többet talált. Ward a hetedik menetben újra ritmust váltott, amely látványos és kétoldalú küzdelmet eredményezett.

A nyolcadik körben aztán Kovalev előbb eredménytelenül protestált egy ellenfele által célba juttatott mélyütéssel kapcsolatban, majd Ward brutális jobbegyenessel talált be, amelytől keményen megrogyott az orosz versenyző. Andre érezte, hogy olyan pillanat következett be a mérkőzésen, amelyet nem hagyhat kiaknázatlanul, és brutális testbombáival szabályosan szétzilálta Kovalevet. A címvédő a köteleknek nyomta Sergey-t, ahol három balhoroggal a kiütés szélére sodorta őt. Tony Weeks mérkőzésvezető ekkor ugrott a felek közé, és azonnal leállította az összecsapást.

Az élőkép mellett a visszajátszás is igazolta, hogy a leállítást megelőző találatok közül több csúszott véleményesen, vagy egyáltalán nem véleményesen mélyre Ward részéről. Kovalev úgy nyilatkozott, hogy megérezte ellenfele ütéseit, ám készen állt volna a folytatásra.

Az erősen vitatható végjáték az egymástól merőben eltérő nézőpontok generálta valóságok éles összeütközését eredményezte. A közösségi médiában másodpercekkel Weeks mérkőzést lezáró kézmozdulatát követően megindult az álláspontok háborúja.

Ward mélyütésekkel tudta csak legyőzni Kovalevet, aki egészen addig felülkerekedett rajta. Kovalev nem csinált semmit a mérkőzésen, és övvonalra csapódó ütésekkel, vagyis nem szabálytalan találatokkal kapott ki. Andre taktikájának része volt a passzív kezdés. Sergey-t a módszeres testütések fogyasztották el a mérkőzés közepére.

Még a legbefolyásosabb nemzetközi lapokon is előfordult, hogy egyes szakírók jelentős véleménykülönbséget fogalmaztak meg. Michael Rosenthal, a The Ring magazinjának főszerkesztője szinte csak mellékesen foglakozott a vitatható helyre becsapódó testütésekkel, és maradéktalanul méltatta Ward teljesítményét, miközben a tekintélyes szaklap internetes oldalának, a RingTV.com-nak a főszerkesztője, Douglass Fischer nem tudott elmenni a reflektorfénybe került találatok jelentősége mellett. Rosenthalnál Ward vezetett 67-66-ra. Fischernél Kovalev, ugyancsak 67-66-ra.

Vajon hol húzódhat az a határ, amelyen még mindegyik ökölvívónak megadjuk a kreditet azért, amit valójában tett ezen a mérkőzésen?

Mint mindig, ezúttal is a szélsőséges álláspontok között rejtőzhet a legobjektívebbnek tetsző látásmód.

Kovalev remek taktikával kezdett, és túlindította, valamint túltalálta Wardot, miközben Andre láthatóan nem találta a helyét a szorítóban. Sergey intelligens távolságtartásra épülő jabjei hatékonyan vették el az amerikai hasonló ütését, miközben hangsúlyos találatokból is a kihívó jegyzett többet. Utóbbi mutatóban csupán a nyolcadik felvonásban zárkózott fel Ward, amikor a találkozó képe egyoldalúvá vált az ő javára.

Andre tudatosan dolgozott testre, Kovalev pedig fáradni kezdett a mérkőzés közepén. Adja magát a két dolog összepárosítása. Kérdés azonban, hogy biztosan ekkora ütő volna-e Ward, aki korábban nyolc világbajnoki összecsapása során kilencvenhárom menetet töltött a szorítóban, és ezek közül mindössze három felvonásban volt képes leütést abszolválni, mindhármat a dehidráltságtól szenvedő Chad Dawsonnal szemben. Andre mindig is fizikailag erős ökölvívónak számított, ám nem valószínű, hogy az ötödik menet végéig jegyzett tizenhárom testre célzott találata volt az egyedüli tettes az orosz bunyós kondíciójának meglékelésében.

Sergey számára első, kétoldalú küzdelem jegyében zajlott, pontozással véget érő világbajnoki címmérkőzései a tavalyi év közepén és végén következtek, amikor az orosz előbb hazájában védte meg öveit Isaac Chilemba ellen, majd Ward ellen bunyózott Las Vegasban. Ezek ugyanazok a mérkőzések voltak, amelyeken kondiproblémák jelentkeztek Kovalevnél. Nem kizárt, hogy az orosz sohasem volt tizenkét menetes bokszoló, amennyiben az ellenfeleinek is volt beleszólása a dolgok alakulásába.

A problémát egy új erőnléti edző alkalmazásával igyekezett kiküszöbölni Sergey csapata, ám úgy tűnik, a gondok mélyebbről fakadnak a táplálkozási-, vagy felkészülési szokásoknál. Kovalev a mérkőzés során többször mutatta a jelét annak, hogy mentálisan nincs csúcsformában. A találkozó korai szakaszában többször is hátat fordított Wardnak, amely árulkodó jele annak, ha egy öklöző szívesebben lenne máshol, mint a küzdőtéren az aktuális ellenfelével szemben. Ugyanez a zavar a későbbi menetekben csak felerősödött, s végül a nyolcadik menetben összeérett a fizikai fáradtsággal és a beszedett ütések okozta széteséssel, amely végül egy megvert bunyós testbeszédébe torkollott.

A testütéseknek bizonyosan szerepe volt abban, hogy Kovalev látványosan elfogyott a mérkőzés második harmadának végére, ám gyaníthatóan nem csupán e két tényező súlyozta a mérleg ellenkező serpenyőit.

Az összecsapás vitathatóságának legkényesebb szegmense a mélyütések mibenléte. Andre elsőként (és mint kiderült, utolsóként is) a második körben kapott figyelmeztetést a mérkőzésvezetőtől, hogy húzza feljebb a testütéseit. Kovalev a hetedik és a nyolcadik felvonásokban is jelezte Weeksnek, hogy mélyre csúszott az amerikai találata, ám nem kapott regenerálódási időt, amely csak felgyorsította az orosz versenyző szétforgácsolódását.

Csak ezek után következett a végjáték, amely során Sergey a kötelekre szorult, ahol Ward három balhoroggal merített alá. Kovalev védekezéstelenül hajolt előre. Tony Weeks nem értékelte mélynek az utolsó bombákat, így egy olyan versenyzőt látott maga előtt, aki a beszedett ütésektől kivonta magát a küzdelemből, és nem is törekszik már arra sem, hogy védje magát.

Kovalev testbeszéde egyértelműen egy, a kiütés szélére sodródott versenyzőjére hasonlított, amely csak részben következhetett a mélyütések meglétéből. Az oroszt egy fejre célzott jobbegyenes rogyasztotta meg, melyet legalább fél tucat brutálisan kemény, testre irányuló bomba követett, mind magasan az övvonal felett találva be. A záró ütések elnézése jelentős hiba Weeks részéről, a bíró azonban valószínűleg csak rövidre zárt egy olyan végkimenetelt, amely már a levegőben lógott.

Van egy olyan íratlan szabály a bokszban, hogy amennyiben a mérkőzésvezető nem szankcionálja a szabálytalanságát az egyik versenyzőnek, akkor a másikuk nem tehet mást, mint hogy ugyanazt a szabálytalanságot ő is alkalmazza, hogy ne kerüljön jogosulatlan hátrányba. Sergey Kovalevet etikus viselkedése a szorítóban ellehetetlenítette attól, hogy így cselekedjen. Ezért nem érheti vád őt. Ahogy azért sem érhette volna, ha azt választja, ő is alámerít néhány horgot övvonalra és az alá. Amikor a boksz a kemény és igazságtalan arcát mutatja, a versenyző választhatja, hogy ő maga is azzá válik. Ahogy azt is, hogy nem.

Az összecsapáson e sorok írója szerint a nyolcadik menetig vezetett pontozással Sergey Kovalev. A felek első találkozójához hasonlóan ezúttal is voltak szorosabb menetek, az orosz találatfölénye azonban minden további mellett elégnek kellett, hogy bizonyuljon a mérkőzés kontroll alatt tartásához. Andre Ward mindazonáltal ismét megtalálta a módját, hogy visszatérjen a mérkőzésbe, és ezzel bizonyította, hogy a felek közül ő az, akinek több fegyvere van ahhoz, hogy a földkerekség legkiválóbb bunyósainak szűk táborába tartozzon.

Ward volt az, akinek jobb volt az erőnléte, és az, aki a momentumot át tudta venni, még mielőtt a véleményes találatai rányomták a bélyegüket a találkozóra. Andre Ward egy különleges képességű ökölvívó, aki arra van predesztinálva, hogy sohase legyen maradéktalanul elfogadva.

Sergey Kovalev továbbra is egyike a legképzettebb bunyósoknak a világon, az orosznak azonban szüksége lesz arra, hogy komoly döntéseket követő változtatásokat hozzon meg a pályafutása jövőjét illetően. A félnehézsúly második legmagasabban rangsorolt versenyzője számára bőven adódik még lehetőség arra, hogy bizonyítsa, képes visszatérni, és még magasabb csúcsokra törni.

Az ökölvívás súlycsoportoktól független listája két legmagasabban rangsorolt ökölvívójának klasszikus rivalizálása két vitatható összecsapást követően talán végleg lezárult. Elvarratlanul, ám nem eredménytelenül. S a bokszvilág - bár nem kapott tiszta, kérdőjelek nélküli konklúziót - gazdagabb lett két elsőosztályú, fenséges taktikai küzdelemmel, amelyekről még hosszú évek múltán is fognak beszélni az ökölvívás szerelmesei. Hiszen épp ez a mindent magába foglaló rivalizálás a sportág mozgatórugója.

A saját pontozólapom:

2017-es tippjeim: 45-11 (80.3%)
Összesített tippjeim: 78-21 (78.7%)