A ring egyik sarkában a lineális légsúlyú világbajnok áll, a másikban a nagylégsúlyú WBC-öv címvédője. Az egyikben a súlycsoportoktól független ranglista éllovasa, a másikban az, aki ugyanerre a titulusra áhítozik. Az egyikben egy olyan ökölvívó, aki három súlycsoporttal lejjebb kezdte a pályafutását, és a határait feszegetve folyamatosan lépdel felfelé, a másikban egy olyan bokszoló, aki egy kategóriával feljebb debütált, és később lépett vissza a divízióba, ahol azóta is versenyez. Az egyik sarokban Roman Gonzalez áll, a másikban Carlos Cuadras.

Carlos Cuadras

vs

Roman Gonzalez

Mérlegelés:

(Photo: Chris Farina)

Roman "Chocolatito" Gonzalez teljesítménye önmagáért beszél. Három eddig meghódított kategóriájában nem csak egy öv begyűjtésével tette le a névjegyét, de mindahányszor bizonyította, hogy a divízió közvetlen élmezőnyébe tartozik. Nyolc korábbi vagy jelenlegi világbajnokkal találkozott karrierje során, és ez a szám néhány napon belül tovább emelkedik.

A nicaraguai bunyós szalmasúlyban ért fel először a csúcsra, még 2008-ban. Ellenfele a kategória akkori legjobbjának számító Yutaka Niida volt. Roman addigi szolid hazai felfutásához viszonyítva hatalmas minőségi ugrást jelentett a japán elleni bajnoki meccs, és az első menetben érezhetően zavarban is volt Chocolatito; nehezen talált rá a saját ütemére. A második felvonásra azonban már egy önbizalomtól duzzadó kihívó jött ki, aki el merte engedni a kezeit, és nem egészen három menettel később már világbajnoknak mondhatta magát az akkor még csak huszonegy éves bunyós.

Nyolc évvel később és kettő súlycsoporttal feljebb még ma is ugyanazzal az önbizalommal engedi el az ökleit a mérkőzésein, és azok ugyanazt a pusztítást végzik el. A hétvége egyik kérdése az, hogy egy újabb kategóriában, a negyedik friss és érintetlen vadászterületen még mindig kitart-e ez az átütőerő.

Carlos Cuadras eredetileg harmatsúlyban kezdte meg pályafutását, és csak két évvel később döntött úgy, hogy egy kategóriával lejjebb, a 115 fontos súlycsoportban folytatja a versenyzést. A trónusig vezető útján három korábbi kihívót állított meg idő előtt Carlos, majd jött a címmérkőzés a WBC világbajnoka, a thaiföldi Srisaket Sor Rungvisai ellen.

Miután a bajnok irtózatos horderővel és falrepesztő ütésekkel bírt, Cuadrasnak végig mozgásban kellett maradnia, hogy képes legyen meccsben tartani magát. A fordított alapállású Sor Rungvisai brutális balegyenesekkel és jobbhorgokkal dolgozott, a kihívó pedig oldalmozgásokból kombinációkkal belépve volt eredményes. A brutálisan intenzív és feszült mérkőzés végül a nyolcadik menetben szakadt félbe Cuadras szemöldök sérülése miatt, amely még a negyedik felvonásban nyílott fel egy vétlen összefejelést követően.

A mexikói technikai pontozással begyűjtötte az övet egy szoros, kétoldalú mérkőzésen, és azóta már hat sikeres címvédésen van túl, ám ha van összecsapása, amiből profitálhat a hétvégi Gonzalez elleni szupermeccsén, az pont a thai világbajnok elleni találkozója.

Igen, Cuadras az, aki a magasabb súlycsoportban van, de ez nem jelenti azt, hogy ő lesz a fizikailag erősebb versenyző a ringben. Chocolatitót már évek óta gyötrik a nehéz fogyasztások, és saját bevallása szerint a természetes súlya 126 font körül mozog, vagyis könnyen előfordulhat, hogy a ringsúlya túlszárnyalja majd a nagylégsúlyú világbajnok ellenfeléét is. Cuadras jól mutatott a ringben B kategóriás kihívói ellen, ám az azóta már világbajnokká váló, tekintélyes ütőerejű Luis Concepcionnal szembeni címvédésén nem bánta, hogy elmozgásból nyeregette a meneteket, Srisaket Sor Rungvisai ellen pedig kifejezetten kicsinek és könnyűnek látszott (bár a lórúgás ütőerejű thaiföldi mégsem tudta összetörni).

Gonzalez legfőbb erénye a tökéletes mozgásának és folyamatos, hatékony kombinációinak művészi arányossága. Azzal, hogy néhány fonttal kevesebbet kell hidratálnia a mérlegelés után, ez a stílusa nem oldódik fel, továbbá a nem csekély ütőerejéből sem fog veszíteni.

A hétvége első kérdése tehát az volt, hogy Gonzalez képes lesz-e felhozni magával az átütőerejét, mert amennyiben nem, úgy a nagyobb és erősebb Cuadras legyőzheti. E sorok írója szerint képes lesz rá, sőt, nem kizárt, hogy erősebb lesz a naturális 115 fontos ellenfelénél is. A hétvége második kérdése viszont az, hogy vajon Carlos erőből akarja-e megoldani a nicaraguai elleni mérkőzést. E sorok írója szerint nem úgy akarja.

Ha a címvédő elmozgásra építi a taktikáját, úgy valószínűleg a számára egyetlen járható útra lép rá a folyamatosan támadó Chocolatito ellen. Gonzalez offenzívájával szemben még nem igazán maradt állva senki - ezúton fejezzük ki Tiszteletünket Juan Francisco Estradának -, viszont láttuk már kényelmetlenül érezni magát, amikor valaki intelligens lábmunkával és pontos, gyors kombinációkkal átmenetileg ellene fordította a saját stílusát. A mexikóinak pontosan ezt kell tennie.

Senki sem mondta, hogy könnyű lesz. De ha Carlosnak sikerül a ring pereméről oldalmozgásokkal távol maradnia, megkeserítheti az eredetileg rövid egyenesekkel és hajlított karú sorozatokkal dolgozó Chocolatito életét, akinek nem lesz hova indítania, ha a célpont nem áll előtte. Adjuk hozzá a címvédő gyors, csípős, folyamatosan frissülő belépő kombinációit, és amit eredményként kapunk, az egy lobbanékony, feszült, kétoldalú mérkőzés, amelynek során két képzett versenyző megmutatja, hogy miről szól az ökölvívás a legmagasabb szinten.

Tippem a mérkőzés lehetséges végkimenetelére: A két fél magas technikai színvonalú, hullámzó és végtelenül izgalmas csatáját egyhangú pontozással (8-4-es forma menetaránnyal) a kihívó Gonzalez nyeri, aki ezzel behúzza a negyedik súlycsoportjában is a világbajnoki övet, biztosítja első kalapos jövőbeni helyét a Nemzetközi Boksz Hírességek Csarnokában, és előkészíti a terepet magának a következő szupermérkőzéseihez (Naoya Inoue elleni címegyesítés, Juan Francisco Estrada elleni visszavágó).