A hétvége legfontosabb párosítása Sergey Kovalev és Andre Ward találkozója. De hagyjuk a formalitást. A Kovalev vs Ward az év legfontosabb összecsapása. A felek nem csak a félnehézsúlyú bajnokságért küzdenek, hanem azért is, hogy bizonyítsák rátermettségüket a súlycsoportoktól független ranglista trónját illetően. Lássuk az ökölvívás jelenlegi legfelkapottabb csúcsmérkőzésének felvezetését.

Sergey Kovalev

vs

Andre Ward

(Photo: www.betboxing.org)

Mérlegelés:

Sergey Kovalev a félnehézsúlyú kategória legjobb bunyósa. A pozíciót azonban nem ajándékba kapta. Nem úgy vált a legjobbá, hogy jókor volt jó helyen. A titulust a szorítóban mutatott teljesítményeivel érdemelte ki. Ez a hosszabb út, amely a csúcsra vezet.

A bölcsek azt mondják, hogy nem a célba érés változtatja meg az utazót, hanem az út maga. Sergey Kovalev bejárta az utat a 175 fontos kategóriában. Az orosz versenyző Nathan Cleverly ellen gyűjtötte be az első darabkáját a kirakónak. A walesi címvédő a WBO szervezet övét vitte magával a ringbe, ám kilenc és fél percnyi küzdelmet követően anélkül távozott onnan.

Bő három év telt el azóta, és Kovalev sokat tapasztalt ezalatt az idő alatt. Három címvédéssel indított, melyek után megmutatta a világnak technikai komplexségét, és minden menetet behúzva kipontozta a legendás Bernard Hopkinst. Sergey ezzel a bravúrral a WBA és az IBF öveket is begyűjtötte.

Kovalev számára egyetlen legyőzendő ellenfél maradt, hogy monopolizálja a 175 fontos divíziót. A WBC/Ring/Lineális bajnok Adonis Stevensonnal szembeni összecsapás elé azonban elmozdíthatatlan sportpolitikai akadályok gördültek, amikor Al Haymon tanácsadó fogta a sátorfájának számító közel kétszáz ökölvívót (köztük Stevensonnal), és hátat fordított az HBO televíziós csatornának.

Sergey számára nem maradt más, mint a legjobb elérhető ellenfelekkel szembeni mérkőzések, és miután kétszer detronizálta a szebb napokat is látott Jean Pascalt, három menetben lezárta a kötelező kihívója, Nadjib Mohammedi elleni találkozót és kipontozta a kemény Isaac Chilembát, bizonyította, hogy a földkerekség jelenlegi legjobb félnehézsúlyú ökölvívója.

Andre Ward hét éve szerezte meg az első bajnoki címét nagyközépsúlyban. A korábbi amatőr olimpiai bajnok amerikai a Super Six World Boxing Classic sorozat első fordulójában a dán Mikkel Kessler WBA övét hódította el technikai pontozással.

Ward útja innentől kezdve ugyanoda vezetett, mint szombati ellenfeléé, vagyis a 2011-es év végére ő lett a kategória WBC/WBA/Ring/Lineális egyesített bajnoka, és a 168 fontos kategória legjobb bunyósa.

Andre a következő esztendőben mindezt megfejelte egy idő előtti győzelemmel a félnehézsúly akkori elsőszámú alakjával, Chad Dawsonnal szemben. Pályafutásának ebben a pillanatában Ward még mindig fiatal és veretlen volt, ráadásul Floyd Mayweather Jr és Manny Pacquaio mellett az ökölvívás legmagasabb lépcsőfokán állt.

Hogy mi történt ezután? Sérülések, jogi gyűrődések, inaktivitás, és egy négy éves periódus, amely során összesen négy verhető ellenféllel szemben begyűjtött négy kötelező győzelmet jegyzett Ward.

És hogy mi történik most, az említett ökölvívók útjainak találkozópontján?

Két veretlen versenyző megmérettetése, akik mindketten a 175 fontos divízió legjobb négy bunyósa közé tartoznak. És ami ennél sokkal különlegesebb adalék, az az, hogy mindketten súlycsoportjuktól függetlenül is a sportág négy legjobb versenyzőjének szűk elitjében tanyáznak.

A The Ringnél dolgozó szakíró, Lee Groves kutatásai szerint ez a lap P4P listájának fennállása óta a harmadik olyan összecsapás, amelyen két, a sportág legjobbjait felvonultató listán top ötös veretlen ökölvívó mérkőzik meg egymással, ráadásul tizenhét éve volt az utolsó példa erre a kombinációra (Oscar De La Hoya vs Felix Trinidad (1999); Julio Cesar Chavez vs Meldrick Taylor I (1990)).

Ha ez nem lenne elég, a mérkőzés túlzás nélkül kijelenthetően 50/50-es a felek győzelmi esélyeit illetően.

Mit szólnánk ahhoz, ha Kovalev intelligens agressziója túl sok lenne Andre számára, és a kései menetekben megállítaná őt az orosz? Mit szólnánk ahhoz, ha Ward a korai menetekben felvenné a bulldózer szerepét, hogy megszerezze ellenfele tiszteletét, és egy pontos balhoroggal elkapná Sergey-t?

És mit szólnánk ahhoz, ha egy taktikai mérkőzést követően az egyik vagy a másik fél húzná be a győzelmet pontozással, vagy esetleg ahhoz, ha a szoros küzdelem végül döntetlennel zárulna?

Az összecsapás végső soron az öt potenciális végkimenetel bármelyikével végződhet. És ez nem túlzás és nem ámítás. Ez a valóság.

Nézzük, mik lehetnek a kulcstényezők, amelyek befolyásolhatják a végkimenetelt.

Vajon Ward még mindig azon a szinten van, mint amikor a Super Six sorozat után legyőzte Chad Dawsont?

Andre Ward pályafutásában négy év telt el a Dawson elleni karrierformáló győzelmet követően, és lassan öt esztendő azóta, hogy az amerikai megnyerte a nagyközépsúlyú tornát. Az előbbi összecsapása óta eltelt időszakban legyőzött négy ellenfelének azonban egyike sem volt világbajnoki szinten. Közülük a két veretlen, Edwin Rodriguez és Sullivan Barrera talán eljuthatott volna egy övig, ha ehhez nem épp Ward testén át vezetett volna az út. A gyengébb ellenfelek miatt az amerikainak nem volt esélye arra, hogy bizonyítsa a világ számára, hogy még mindig azon a szinten van, mint négy évvel ezelőtt. Éppen ezért erre a kérdésre csak a szombati mérkőzésen fogunk választ kapni.

Vajon Kovalev elég képzett és erős ahhoz, hogy kezelni tudja az Andre személyében előtte álló feladatot?

Azt tudjuk, hogy Kovalev elég képzettnek bizonyult ahhoz, hogy legyőzzön egy A+ kategóriás versenyzőt Bernard Hopkins személyében. Azt is tudjuk, hogy elég átütőereje van ahhoz, hogy bárkit képes legyen leteríteni. Ward ugyanakkor más felfogásban bunyózik, mint a középsúlyú legenda, és dörzsöltsége, valamint érettsége elégséges lehet ahhoz, hogy elkerülje az orosz vízfakasztó bombáit. Másszóval meglehet, hogy Kovalev elég képzett és erős ahhoz, hogy kárt tegyen Wardban, ám ehhez talán épp az a gyengébb Andre kell, akinek a kilétét csupán feltételeztük az előző kérdésnél.

Vajon kívül vagy belül fog zajlódni a küzdelem, és melyik meccsképben melyik versenyző lehet sikeresebb?

Ez talán a legfontosabb kérdés mind közül. Kovalev jól vágja a ringet, de messze nem olyan hatékonyan, mint például Gennady Golovkin. Könnyen lehet, hogy az orosz bunyós magától nem lesz képes maradéktalanul meghatározni, hogy a küzdelem pontosan milyen távolságból zajlódjon majd. Az orosz középtávolból a leghatékonyabb. Ward éppen ezért minden bizonnyal arra törekszik majd, hogy vagy kijjebb legyen ellenfele ideális távolságától, vagy pedig egészen közel kerüljön Sergey-hez. Távolabbról kényelmetlenné teheti a mérkőzést Kovalev számára, aki így láthatóan kevésbé hatékonynak tűnne az amerikaihoz képest. Az összecsapás kényelmetlenné tétele azonban önmagában kevés lesz Wardnak a sikerhez. Az amerikainak közel kerülve is kontrollálnia kell a küzdelmet, hogy elég megnyerő legyen a teljesítménye a pontozóbírók számára.

Ezzel pedig eljutottunk a kérdések kérdéséhez, nevezetesen, hogy mi történik azután, hogy Ward közel kerül. Az eddigi ellenfeleihez képest az amerikainak mindig megvolt a fizikai erőfölénye ahhoz, hogy hatékonyan dulakodjon, miután beugrott a saját ütéseivel. Kovalev azonban túlzás nélkül kijelenthető, hogy erősebb Andre minden eddigi ellenfelénél. Ha Ward bunyójának elegendő hordereje lesz ahhoz, hogy vetekedjen Sergey-ével, az megnyerheti a mérkőzést a korábbi nagyközépsúlyú világbajnoknak. Ha azonban az orosz versenyző képes Andre ellen fordítani annak saját taktikáját, és ezzel elvenni az érvényesülést ellenfelétől közel- és belharcban, azzal az amerikai a szorító peremvidékére kerülhet, ezzel pedig a meccset teljes kontroll alá venné a félnehézsúlyú bajnok.

Olybá tűnik, hogy ezúttal egy olyan kiegyensúlyozott párosítást kaptunk ajándékba a bokszvilágtól, amely esetében bármilyen mélyre is ásunk az esélyeket illetően, mindig ugyanoda jutunk vissza, mint ahonnan indultunk. Nincs egyértelmű esélyesünk a győzelemre.

Tegyük a szívünkre a kezünket, és valljuk meg magunknak, hogy talán nem pont ezért imádjuk-e az ökölvívást...

Tippem a mérkőzés lehetséges végkimenetelére: Az év összecsapása véleményem szerint az esztendő egyik legkiélezettebb taktikai küzdelme is lesz egyben. A vízióm szerint Andre Ward a korai menetekben megpróbálja majd a megszokottnál agresszívabban kontroll alá helyezni az ellenfelét, hogy megszerezze a címvédő tiszteletét magának. Kovalev azonban türelmes marad, a közellépő amerikait egyre többször tudja kellemetlen helyzetbe hozni fizikai erejével, és intelligens támadóboksza következtében az irányítása alá vonja a küzdelmet egy kiegyenlített (és talán szűkös amerikai fölénnyel záruló) első félidő után, aminek hatására tizenkét felvonás végeztével szoros, ám megérdemelt pontozásos győzelmet arat.