Visszatekintés a budakalászi Felix Promotion gálára
2016. december 19. írta: Pradarics Tomi

Visszatekintés a budakalászi Felix Promotion gálára

Szombat este évadzáró ökölvívó gáláját rendezte a Felix Promotion a budakalászi Sportcsarnokban. Száraz decemberi hidegben szálltunk ki az autóból az épület parkolójában, majd beléptünk a tömött előtérbe. A karszalagok felvétele után megkerestük a szektorunkat, és becsatlakoztunk az első összecsapás nyitó felvonásába.

A bosnyák Sladan Janjanin hat menetesre tervezett mérkőzését Giga Nadiradze ellen vívta. Előbbi iskolázottabb, zártabb védekezésű versenyzőnek mutatkozott, továbbá fizikailag is erősebbnek bizonyult grúz ellenfelénél. Janjanin jól használta az egyeneseit, és bár támadásban kissé sablonosnak tűnt, simán hozta le a találkozót pontozással.

A második összecsapáson az aktívan ringbe lépő Egedi Renátó az alig néhány hete hivatásos Kovács Ákossal találkozott egy újabb hat menetesre kiírt mérkőzésen. Ákos fantáziadúsan kezdte a mérkőzést, és ígéretes mozdulataival talán fel is hívta magára a figyelmet a jövőre nézve. A tapasztaltabb Egedinek azonban a középső menetektől már tisztán kidomborodott fizikai fölénye, és brutális testhorgaival az ötödik kör végén padlóztatta ellenfelét. A záró felvonás elején Renátó rálépett a gázpedálra, és lezárta az elfáradt ellenfelével szembeni küzdelmet.

dsc_0379.jpg

Az este másik külföldi vendégbunyósok alkotta párosának összecsapása következett Anatoli Muratov és Giorgi Aduashvili között. A mérlegek előre árulkodtak arról, hogy a kazah, ám már Németországban élő Muratov az A oldal a találkozón, amelyet igazolt is a küzdelem. Anatoli frissebb, ötletgazdagabb bunyót mutatott be, amely nem ízlett grúz ellenfelének. A mérkőzés a harmadik felvonásban ért véget egy Muratov-testütés következtében. Kerülöm az állásfoglalást és az ítélkezést egy ökölvívó mérkőzésből történő kiszállásával kapcsolatban, ráadásul a grúz bunyós épp háttal állt nekem az ominózus pillanatban; a ringhez közel ülő, az ütésre jobb szögben rálátók szeme viszont igencsak kikerekedett a befejezés körülményeit illetően.

Kispál Zoltán mérkőzése következett a Kovács Ákoshoz hasonlóan három héttel a mostani összecsapását megelőzően debütáló Kovács Kristóf ellen. Zoli mérkőzését már vártam, az eddig látott találkozói során egy ügyes, robbanékony stílusú bunyósként ismertem meg. Kispál ezúttal nehezebb mérkőzésen találta magát, ellenfele hatékonyan mozgott, és hozta zavarba a kecskeméti ökölvívót jó ütemű belépéseivel. Kispálnak szüksége volt profi rutinja mellett remek balkezére, hogy végül behúzza a meccset megosztott pontozással. Kovács Kristóf azonban ugyancsak jó benyomást tett rám bevállalós támadásaival és koncentráltságával, amelyeknek köszönhetően végig meccsben tartotta magát. Kispál a találkozó után elismerte, hogy nehezebb mérkőzés kerekedett az ütközetből, mint amilyenre számított, és tanulni fog a friss tapasztalatokból.

dsc_0498.jpg

Turbucz Sándor négy menetre kiírt összecsapást vívott Berner Dáviddal szemben. Utóbbi versenyző rendkívül agresszívan bekezdett, megpróbálta már a nyitó felvonásban dűlőre vinni a dolgot, amivel átmenetileg zavarba hozta fiatal ellenfelét. Turbucz azonban türelmes maradt, és a második menetben rövid balhorgokkal kétszer is padlóztatta a nagy lendülettel, ám meglehetős óvatlansággal közellépegető Bernert, majd a következő körben pontot tett a találkozó végére.

Darmos József ellenfele az ugandai Hamza Wandera volt. A kiskunmajsai ökölvívó mindent egy lapra tett fel, amikor a szeptemberi, Tóth Tamás elleni háborúban elveszített veretlenségét követően a teljes csapatát elengedte, és új segítőkkel, valamint új élethelyzetet felvállalva készült fel a hétvégi összecsapásra a veszélyes Wandera ellen. Az első felvonás szoros küzdelmet hozott, Wandera igyekezett az elmozgásra építeni a bunyóját, miközben Józsi láthatóan visszatért a régi kerékvágásba, és sokat mozgott előre, hogy nyomás alatt tartsa ellenfelét. A befektetett munka a második etapban hozta meg elsőhullámú gyümölcsét, amikor a magyar bunyós egy brutális jobbhoroggal padlóztatta Wanderát, aki ingatag lábakon, de átvészelte a krízist, és túlélte a felvonást. A harmadik kör elején azonban a higgadtan bunyózó Darmos újra elsütötte a jobbhorgot, amivel lezárult a mérkőzés.

dsc_0677.jpg

A csalódott ugandai bunyós rogyadozó lábakon ment a semleges sarokba, ahonnan percek múlva tudták csak rávenni a távozásra. Józsit pár pacsi után elveszítettem, miután elnyelte a gratuláló szurkolók tengere. Ezt követően Wandera után eredtem, akit az öltözőben a térdeire hajtott fejjel találtam a padon, törölközőbe beburkolódzva, teljes magányba oldódva. Az egyetlen válasza a tucatnyi kérdésemre a következőképp hangzott: „Egyedül vagyok.” Hosszú percekig ültünk szótlanul egymás mellett, miközben a csendet csupán Bozai Gyula ütőpárnába csapódó kesztyűinek puffanásai törték meg.

Szellő Imre következett, aki ezúttal egy nyolc felvonásos szinten tartó mérkőzést vívott. Imi mindjárt a találkozó első percében meghatározta a küzdelem ritmusát, és ütőtávja belövésével teljes kontroll alá helyezte ellenfelét, Drazan Janjanint. A bosnyák ökölvívó jelentős magasság- és ütőtávbeli hátrányának fogságából nem tudott szabadulni, így Szellő sorra nyerte a meneteket. Az egyoldalú küzdelem a hetedik felvonásban ért véget, amikor a magyar versenyző bedarálta a tehetetlen, ám a verést mindaddig álló Janjanint. A technikai érettség továbbra is kiemeli Szellőt a magyar mezőnyből, ám a felhozatal nem rossz, és mind Darmos József, mind Tóth Tamás további fejlődéssel izgalmas mérkőzést adhatna a szervezetek ranglistáin lépésről lépésre magasabbra lépő ceglédi származású öklözőnek.

Az este egyetlen nemzetközi címmérkőzése a WBO European titulusáért vívott összecsapás volt a bajnok Baranyi Richárd és aktuális kihívója, a svájci Alis Sijaric között. A tíz menetes csata nagyobb részében fölényben bunyózott a magyar versenyző. Baranyi aktívabb volt, látványosabban talált, és a szoros menetekben általában ő volt az, aki koncentráltabb tudott maradni, és rátenni még egy lapáttal. A találkozó izgalmi értéke hagyott némi kívánnivalót maga után, aminek rendbetételével még több honi szurkoló számára nyújthatna élvezetes élményt Richárd a jövőben.

A főmérkőzésnek aligha kellett különösebb felvezetést adni a sportág hazai követőinek számára. Tóth Tamás és Bozai Gyula összecsapásának legitimitását az egymás ellen megvívott korábbi találkozóik bőven meghatározták. A felek két ízben is harcos, kiélezett küzdelmet adtak a publikumnak, és két vitatott döntetlen után mindketten arra készültek, hogy végleg eldöntsék, melyikük áll jelenleg magasabban a magyar ranglistán. A fényképezőgépemet betáraztam, és elfoglaltam a lőállást, majd megszólalt a gong. A tempóba hamar beleszédültem. Az első három perc minden máshoz közelebb állt, mint a tapogatózáshoz.

dsc_0890.jpg

A felek előre rontottak, és azonnal kiterítették a lapjaikat egymás előtt. Meztelenre vetkőztek a küzdelemben, és a brutalitás gyönyöre beterítette a küzdelem horizontját. A szurkolókat ellenállhatatlanul szipkázta magába ez a Csoda, és a két tábor éltető buzdítása egymásba fonódó, romantikus táncba kezdett. A hullámzást magamban is éreztem. A korai meneteket Tóth Tomi sarka körül töltöttem, és magával ragadott az oda gyülemlő tömeg harcos lüktetése. A mérkőzés második felében Bozai Gyuszi oldalán álltam, és némafilmként érzékeltem a szembe lévőket a kék sarok intenzív szurkolása mellett.

A mérkőzés pontozását elengedtem, hogy maradéktalanul megélhessem a RingCsodát. A fúzió pedig a felvonások előre haladtával lassan mindent magába olvasztott. A bunyósok ökle a másikuk testének részévé vált a vízfakasztó találatok pillanataiban, a kamerám lencséjére vér csöppent, amely az így készülő képekbe is beleégett, miközben a harcosok verejtéke az arcomba fröccsent, amikor a kötelekre nyomták egymást. Testek és lelkek olvadtak eggyé, és többé már nem lehetett a két szurkolótábort sem megkülönböztetni, mert az is összeért egy, a küzdelmet magát ünneplő tömeg hangjává. Leizzadva, a tapasztalattól részegülten álltam a szorító oldalán, mikor megszólalt a záró gongszó. Egy harcost láttam két testben manifesztálódni.

dsc_1161.jpg

Nem pontoztam a háborút, és nem vagyok képes differenciát keresni a bunyósok között, mert nem lehet az azonosban különbséget találni. Számomra az, amit láttam, sokkal több annál, mint aminek a mibenlétét számok összeadásával meg lehet határozni.

Köszönöm a küzdelmet és a RingCsodát minden ökölvívónak, és a színvonalas rendezvényt minden szervezőnek!

Ezúttal ismét sokat mocorogtam az öltözőkben, ezért nagy szükségem volt munkatársam, Vízy Borbála segítségére, aki élete első ökölvívó rendezvényén lelkiismeretesen oldódott fel a küzdelem lüktetésében, amíg én nem voltam a ring mellett (és akkor is, amikor ott voltam). Köszönöm szépen, Baba! :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://ringcsoda.blog.hu/api/trackback/id/tr6912059069

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Berki Ferenc sr. 2016.12.21. 11:52:11

Gratulalok a cikkhez !!!!

Pradarics Tomi 2016.12.21. 17:43:21

@Berki Ferenc sr.:

Köszönöm szépen! Én pedig Turbucz és Tóth győzelméhez gratulálok! :-)

zsg? 2017.02.21. 12:00:28

Szia, most találtam ide az index2-ről. Úgy látom a képekből, te álltál a szomszéd semleges sarokban, én a Tóth Tamás sarokban bújtam a kötél alá, a bírói asztal és a sarok között. Nagy meccs volt. Gratulálok a képeidhez, kitűnőek! Pár képet én is feltöltöttem ide:

500px.com/zsoltgombos/galleries/boxing

Üdv!

Pradarics Tomi 2017.02.22. 16:16:42

@zsg?: Szia Zsolt! Köszönöm a gratulációt. Igazából én csak hobbifotós vagyok, még a saját gépemet sem ismerem teljesen, de igyekszem elkapni a pillanatokat meg a fényviszonyokat. :-)
Én gratulálok Neked, mert zseniális képeket csináltál! ;-)
Valószínűleg egymással szemben voltunk, bár ha Te végig ott voltál, akkor álltunk egy oldalon is, mert én mozgásban voltam. Hihetetlen volt, hogy amikor Tóth Tomi oldalán álltam, akkor úgy éreztem, hogy ő kontrollálja a menetet, amikor Bozai oldalán, akkor úgy, hogy ő. Irgalmatlan szurkolás volt. Mindkét sarok őrülten fanatikus volt. Voltál a pápai gálán?

Üdvözlettel,
Tomi

zsg? 2017.02.22. 21:09:32

@Pradarics Tomi: :)) Én végig a Tamás csapata mellett álltam és végig azt éreztem, hogy ő a főnök. A csapata végig nyugtatta, fogta vissza az első menetekben. Hajszállal, de a kontrollt mindig meg tudta tartani (vagy legalábbis visszaszerezni). De nagy tisztelet mindkettejüknek, mert elképesztőt meccseltek. Sajnos Pápán nem voltam, igazság szerint Budakeszire is csak nagy szerencsével jutottam be. Amúgy én is teljesen amatőr fotós vagyok, ami azért érdekes, mert ahová jártam korábban egy fotós tanfolyamra, ugyanoda járt a Félix Promotions egy marketinges munkatársa. Így a tanfolyamszervező segítségével én és még egy tanfolyami társam kaptunk egy lehetőséget, hogy bemehetünk a ring mellé és próbálkozzunk lefotózni és rendesen megcsinálni a meccset. De ha lenne lehetőség, mennék többször is. Majd körbeudvarolom a szervezőket, hátha bejutok még egyszer egy gálára, hatalmas élmény volt, és a képek egész jók lettek. Megkapta a Félix Promo is, ahogy hallottam tetszett nekik az anyag.

Üdv, Zsolt
süti beállítások módosítása